Könyvekről mindenkinek

 Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc kitűnő könyve összefoglalja minazt, amit Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús szerepléséről tudnunk kell. A régi Magyarország utolsó háborúja című művet elsősorban történészeknek ajánljuk, de haszonnal forgathatják mindazok is, akik nem szakmabeliként szeretnének minél többet megtudni hazánk 1914-1918. közti történelméről.  Megismerkedünk az első világháborút megelőző időszak nem éppen egyszerű politikai életével. Képet kapunk arról, milyen hatással volt Bosznia 1908-as megszállása a későbbi világháborúra. Szinte napról napra végigkövethetjük a szarajevói merénylet utáni eseményeket, alapos nemzetközi kitekintéssel. Megállapíthatjuk, hogy az első világháború kitörése egyáltalán nem volt szükségszerű. Szerzők rendkívül alaposan elemzik a kor nagy egyéniségeinek ( Ferenc József, Vilmos császár, tisza István és mások) álláspontjának változásait. Feltesszük a kérdést: tényleg mindenki azt gondolta, hogy a Szerbia elleni háború olyan

Nicol Ljubic könyve, véleményem szerint, a 21. századi irodalom egyik maradandó alkotása ( bár, azt mondják, óvatosan kell bánni az ilyen véleményekkel). A téma örök: a múlt és jelen, az örök és a múlandó egymáshoz való viszonya, és az e viszony ellentmondásaitól kétségbeesetten vergődő ember. Bár a történelem mindvégig ott a cselekmény hátterében,  a Bonaca cselekménye már a 21. században játszódik, ahol egy fiatal pár próbálja feldolgozni a jugoszláv polgárháború rémségeit. A horvát Robert, aki történelmet tanul az egyetemen, beleszeret egy szerb lányba. Csakhogy a szerb lány apját- aki amúgy neves irodalomtörténész professzor- háborús bűnökkel vádolják. Robert nem tudja, higgyen-e a vádaknak, ezért a tárgyalás minden percét végigüli. Bennem személy szerint több kérdés is megfogalmazódik a könyv olvastán: 1. Miért gondolja bárki is, hogy értelmiségi ember nem lehet bűnöző? Nagyon naivnak kell lennie annak, aki ezt gondolja. 2. Miért akadály a szerelem előtt az, hogy az apa hábo

A História folyóirat 1993/4. száma olyan történész- nagyágyúk írásait vonultatja fel, mint Hajnal István, Benda Kálmán, Váczy Péter, vagy éppen Szűcs Jenő. A tartalomból: Váczy Péter szerint a honfoglaló magyaroknak a fő szállásuk volt a sátor, a falu szó pedig eredetileg fallal körülkerített szállást jelent.Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok című könyvéből olvashatunk részletet, megtudhatjuk, miért és hogyan változtatott politikáján 1242 után IV .Béla király. Benda Kálmán leírja Habsburg Ottóval történt találkozását ( olyan bölcsésztípusnak találta). Hajnal István meggyőzően bizonyítja be, hogy Európában a 12-13.században írás-forradalom ment végbe, s ennek gerjesztője a párizsi egyetem és diáksága, akik többnyire udvari papok lettek. Sándor Pál as zsidók 18450-1849. közötti emancipációjáról közöl cikket, kiemeli a Magyarító Egylet tevékenységét. Fehértói Katalin cikke 15.századi magyar boszorkányperekkel foglalkozik,illetve azzal, mit is jelentett annakidején a " néző" szó.