Nyílt levél Kali Ágnesnek

Kedves Ágnes!

Személyesen nem ismerjük egymást, én azonban voltam olyan szerencsés, hogy végigolvastam Ópia című verseskötetét (FISZ,2018.). Ön egy kitűnő költője ennek a nemzetnek. Remekül használja a költői és hétköznapi nyelvet, ért az irodalomhoz, történelemhez, lelkében át tudja élni, amit intellektuálisan tud- az ideális költő ilyen.
Csakhogy a versek kapcsán felmerült bennem valami olyasmi, amit költő iránt igencsak ritkán érzek. Ez pedig az együttérzés. Az Ön életét számtalan tragédia kísérte. Édesapja öngyilkossága, testvére ( ha nem tévedek, ő az) halála, és persze a függőség. Nehéz ez, nehéz ebből szabadulni.
Azt gondolom, Ön érzékenyebb, egyúttal intellektuálisabb ember az átlagnál, ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azt gondolom, hogy a magyar egészségügy nem lesz képes Önt maradéktalanul megszabadítani. Önmagában kevés lesz az, hogy különböző terápiákra jár, gyógyszereket szed. Ez természetesen szükséges, de Önnek  önmagában kevés lesz.
Valami nagy szabadulás kellene, valami teherlerázás. Nem tudom, hogy Ön jelen pillanatban miként viszonyul Istenhez. Jómagam is küszködtem sok problémával, mikor keresztény hitre tértem. Isten sok embert megszabadított már a függőségeitől. Adjon egy esélyt magának!
És akkor boldogabb hangvételű könyveket fog írni...

Ha úgy érzi, talált rövidke levelemben olyat, amire érdemes reagálni, írjon választ!

Köszönettel és irodalmi pályafutásához sok sikert kívánva: a Szerkesztő. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása