Türke András István (szerk.):A jelenkori Franciaország.1. kötet

 Ez a kétkötetes tanulmánykötet olyannyira jelentős műve a magyar történettudománynak, hogy a két kötetet külön-külön fogjuk ismertetni illetve ajánlani. Minden történelemmel foglalkozó ember könyvespolcán ott a helye e könyvnek. Mi, magyarok, Franciaország jelenkori történelméről igen keveset tudunk. Persze, ismerjük a jelentősebb politikusokat, pl. De Gaulle, Mitterand. Pompidou, Chirac, Sarközy, és a többiek- de hogy valójában hogyan is alakult a francia bel- és külpolitika, arról keveset tudunk. A Türke András István által szerkesztett mű éppen ezért hiánypótló. 

Nincs arra lehetőségünk, hogy e rendkívül anyagerős könyv minden fontosabb gondolatát kielemezzük, inkább, csak szemezgetünk a gazdag termésből. 
1. A legtöbb történeti mű De Gaulle elnököt afféle romantikus álmodózónak állítja be. M.Szebeni Géza tanulmányából kiderül, hogy ez távolról sem volt így. Ugyanilyen kétpólusú a tábornok viszonya a parlamentáris demokráciához. Volt, ait elfogadott, volt, amit ellenzett benne.
 
2. Az algériai háború idején a francia politikai elit tagjai élesen szembekerültek egymással és olykor saját pártjukkal. Szinte minden pártban voltak status quo-pártiak, azaz a francia gyarmati uralom fenntartásának hívei, voltak autonómiáprtiak, és voltak függetlenségpártiak. Ám a franciáknak közel sem volt akkora nemzeti ügye az algériai háború, mint azt a korabeli magyar és kelet-európai történelmi munkák állítják. Gazdasági válság volt, nfláció volt, a polgárság szerette volna életszínvonalát fenntartai. A közvetlen érintetteken kívül a háború csak keveseket izgatott. 

3. Az 1945 utáni Európában a jóléti társadalom megszületésének lehetünk tanúi. Franciaországban ez kissé másként ment végbe, mint pl. Németországban vagy skandináv államokban. A társadalombiztosítást, a minimálbér bevezetését az elit részéről sokkal nagyobb ellenszenv kísérte, mint más országokban. Nagyon nehéz volt elfogadtatni a vezető rétegekkel a szociális egyenlőséget. 

4. Hogyan értékelhetjük Franciaország közel-keleti politikáját? Kezdetben Izrael- pártiak voltak a franciák, aztán, nem kis részben a fegyvergyárak nyomására, inkább a palesztinoknak, valamint Egyiptomnak, Szíriának, Libanonnak kezdtek fegyvert szállítani. 

5. Franciaországot általában az emberi jogok élharcosának szokták tekinteni. Az igazság az, hogy kormányonként illetve köztársasági elnökönként ez is változott.Volt, hogy emberi jogok területén szigorúbb, volt, hogy megengedőbb volt a kormányzat. Aki bővebben kíváncsi minderre, az olvassa el figyelmesen A jelenkori Franciaország című könyvet! 

6. Franciaország az országok közötti innovácós rangsorban a 14.Hogy aztán ez kövekezik az ország erős középhatalmi helyzetéből, vagy más oka van (lassú ipari szerkezetváltás), az is kiderül ebből a nagyszerű könyvből! 

L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2021.