Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső. Arany János életregénye

 Arany János a magyar irodalom egyik állócsillaga. De Arany Jánoshoz, mint hús-vér emberhez, az utókor Olvasója nagyon nehezen kerülhet közel. Aki olyan átütő erejű balladákat írt, mint A walesi bárdok vagy az Ágnes asszony, annak a költőnek magánélete már nem is érdekes-vélik sokan. Azonkívül az iskolai irodalomoktatás is úgy mutatja be Arany Jánost, mint zárkózott, visszahúzódó embert- ellentétbe állítva Petőfi állítólag folytonos  közösségi létével,romantikus kitárulkozásával, extrovertáltságával. 
Cselenyák Imre Áldott az a bölcső című könyvében leszámol ezekkel a közhelyekkel. Bemutatja nekünk, hogy Arany János sem volt a húst-vért nélkülöző, könyvmoly alkatú ember. Élettel, emberi érzelmekkel teli Arany Jánost ismerünk meg könyvéből. E rövid könyvajánló felvillant néhány érdekességet Cselenyák Imre kitűnő könyvéből. 

Ennek az első kötetnek voltaképpen az Arany-család a főszereplője. Azok az Arany szülők, akik tíz gyermeküket veszítették el, és már ott tartottak, hogy lemondanak a gyermekáldás öröméről, amikor is váratlanul megérkezett a kis Jancsi.Az apa, Görgy, már annyira félt az újabb veszteségtől, hogy az első hónapokban nem is engedte szívéhez közel a kisfiút, a amikor az emgbetegedett- elvégre minden csecsemő megbetegszik néha- már orvost sem akart a közelébe engedni, mondván: minek?  Azok az Arany-szülők, akik elhatározták: Ha már Jánoska túlélte a mindenféle kisgyerekkori betegségeket,nem engedik, hogy későn született fiuk mezei munkát végző parasztember legyen, hanem kitaníttatják a fiút, iskoláztatják, hogy úriember legyen belőle, visszahozzon valamit a generációk óta elvesztett nemesi életmódból. Arany György alakja rendkívül rokonszenves. Szántó-vető ember, aki azonban nem kocsmázással múlatja az idejét, hanem olvas, és afféle " falu bölcse"- pozíciót is tölt be Szalonta közösségén belül. Jánoskát kissé túlkényeztették- ez igaz, de tíz gyermek elvesztése után ez talán megbocsátható. A kis János a könyvek és a versek, rigmusok világában élt, keveset játszott kortársaival, nem mászott fára, verekedésekből lehetőleg kimaradt. A kortársak jellemét és későbbi " karrierjét" ismerve, ez nem is bizonyult olyan rossz dolognak. Nagyon megható a csoda: Arany György elveszíti szeme világát, mikor fia bukott színészként visszatér, hirtelen visszanyeri. Bevallom, kis szünetet tartottam az olvasásban...

Emeljünk ki most egy másik életrajzi tényt Cselenyák Imre könyvéből: a színészetet. A kitűnő tanuló, rendkívüli tehetségként számontartott Arany egyszer csak otthagyja a debreceni kollégiumot és színésznek áll. Több 19-20.századi költőnk, írónk is volt hosszabb-rövidebb ideig színész ( legtöbbjük tehetségtelennek bizonyult). Mi lehet a magyarázata a színészi hivatás rendkívüli vonzerejének? Talán az, hogy tehetséges fiatal ító, költő úgy érzi, hogy amit ő csinál, az pusztán holt betű, míg a színészek megelevenítik a holt betűt, életet adnak a száraz ( vagy annak érzett) szövegnek. Azért bizonyult hamisnak ez a megközelítés, mert a költői szöveg igenis élő, csak éppen nem az író, hanem az értő Olvasó kelti életre. A 19.században még nem létezett a mai értelemben vett irodalomelmélet, befogadásesztétika és egyéb hasonló tudományok, így aztán az írók úgy érezhették: a semminek írnak és feleslegesen tanulnak. A színészi lét pedig misztikus volt, életet és csillogást ígért, erre pedig minden fiatalnak- élete egy szakaszában- szüksége van. Az tehát, hogy Arany János pár hónapig színészként dolgozott, természetesnek vehető cselekedet. Ki akart szabadulni a Kollégium, az antik irodalom és Debrecen falai közül. 

Ajánljuk Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső című könyvét, Arany János életregényét mindenkinek, aki érdeklődik a magyar irodalom iránt. Tanároknak feltétlenül, magyar szakre jelentkező diákoknak pedig kifejezetten. Kitűnő életrajzi könyv, jó volt olvasni, megteszem máskor is. 


Könyvmolyképző Kiadó, 2017.