Anne Sverdrup-Thygeson: Erdők

 Az ember szoros szimbiózisban él az őt körülvevő természettel. A 21.században,az antropocén korban ember és természet egyensúlya megbillent. Anne Sverdrup-Thygeson, Novégia egyik legkiválóbb természettudósának, Erdők című könyve az erdő példáján keresztül mutatja be, hogyan is kellene működnie ember és természet egyensúlyának, s miként akadályozza az emberi tevékenység az erdőnek, mint ökológiai közösségnek szabad életét, érvényesülését. E rövid könyvajánlóban felvillantunk valamennyit az erdő csodáiból,hogy alaposabban megismerhessük ezt a rendkívül bonyolult,megdöbbentően új tudást kínáló ökoszisztémát. 

Sverdrup-Thygesson módszere az, hogy egy-egy- erdei élőlényhez kapcsolódóan tárja fel az erdő problémáinak és örömeinek egy részét. Rendhagyó utazásra hív, melyben társunk lesz egy 1803-ban kiadott növényhatározó. Akkoriban még szó sem volt fajok kihalásáról és környezetpusztításról, ezért a szerző ( aki Sverdrup-Thygeson ükapja) inkább arra törekedett, milyen gyógyászati, kertészeti célokra lehet használni az egyes növényeket. Ma természetesen ez a módszer már idejétmúlt, csak a mával való összevetés miatt hatnak relevánsan- és tegyük hozzá: sokszor sokkolóan- ezek a szövegrészletek. 

A Bevezető fejezet az ikervirágról szól. Szerző rávilágít, hogy az erdő nemcsak fákból áll, hanem ezek fák több tízezer másik fajnak adnak otthont. Sverdrup-Thygesson bizonyságot tesz arról, mennyire szereti kutatásainak tárgyát, az erdőt, s hogy szeretné annak minden szintjét, a talaj mélyétől kezdve egészen a fék csúcsáig. Recenzens megjegyzése: Szerző szándéka valóra vált, a bemutatás sikerült, a könyv kitűnő, további kutatásra és az erdők szeretetére ösztönöz.

Az első fejezet a nyírfáról szól.Ennek történeti oka van: amikor véget ért az utolsó jégkorszak( maga a jégkorszak is hatalmas természetpusztulást hozott északon, hiszen elzárta a délről érkező hatásokat), akkor először a nyírfaerdők jelentek meg Novégiában, valamikor i.e.10 000 körül. Vita van a kutatók között arról, honnan érekezett az első nyírfa, nagy valószínűség szerint német-dán területekről.Szerző szerint a további fák megjelenésének sorrendje:erdeifenyő,mogyoró, hárs, tölgy, kőris, szil, bükk, utóbbi valamikor 1000 körül vert gyökeret Norvégiában. Meg kell jegyeznem, valami hasonló a sorrend a mérsékelt égövben is, azzal a különbséggel, hogy a bükk jóval hamarabb megjelent ezen a vidéken. 

Az erdeifenyőről szóló fejezet az erdőt alakító hatásokkal foglalkozik. Szól a természetes, őserdőhöz közeli és a kifejezetten gazdasági célokkal telepített erdőkről. Ez uttóbbiban jóval ritkább az aljnövényzet, illetve a kidőlt fákat azonnal eltávolítják. Pedig a korhadt, kidőlt fa az erdő egyik legfontosabb eleme: számtalan rovarfajnak, gombafajnak ad otthont, ezáltal növeli az életközösség biodiverzitását. A kidőlt fa az erdő életének egyik alapja. A kis kiterjedésű, természetes erdőtüzek szintén hozzájárulnak a természet állapotának megőrzéséhez.  

Ajánljuk Anne Sverdrup-Thygesson:Erdők című könyvét biológusoknak, ökológusoknak és mindenkinek, aki akár csak kicsit, szereti a természetet. Érdemes lenne a középiskolai biológiaórákon olvasni ebből a könyvből, kitűnő a stílusa, alkalmas arra, hogy fiatalaokat is a természet szeretetére, megőrzésére orientáljon. Remek könyv.  

  

HVG Könyvek, Budapest, 2024.Fordította Patat Bence