Háy János: Negyven év. Összes versek 1976-2016

 Háy János a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja. Negyven év. Összes versek 1976-2016 című kötetében hihetetlenül gazdag költői termésből szemezgethetünk, költői műfajok sokaságában utazhatunk. Az alábbi, meglehetősen rövid könyvajánlóban kiválasztottam néhány kedvencemet, azokat, melyek hosszabb időre megmaradnak az emberi intellektus egyre inkább telítődő bugyrában, remélve, hogy egyre több Olvasó kap kedvet ennek a nagyszerű költői életműnek alaposabb tanulmányozásához. De mielőtt ehhez hozzáfognék, le a kalappal Háy János előtt: ugyanis nem nyúlt bele a régi versekbe, nem igazodott, nem igazított. Fair play-díj, komolyan. 

Micimackó meditációja. Bár óvakodnék attól, hogy rabjává váljak a giccses Micimackó-kultusznak, el kell ismernem, hogy e vers mégiscsak közelebb visz a szeretett medvebocshoz. Igen, Micimackó, ha meditál egyáltalán- s miért pont ezt ne tenné- akkor azt valahogy így teszi. A költő remek jelét adta beleérzőképességének. 

Apróságok. Hát igen, sok kisbetűs között ne feledkezzünk meg arról, hogy volt egy Nagybetűs, aki megváltotta az emberiséget. Nem tudom, az 1970-es években megjelenhetett-e ez a vers, ha igen, akkor a kommunista cenzor alaposan elnézett valamit, lehet, meg is mosták a fejét érte. Olyan bájos manapság ezeket a régi, "ellenzéki" verseket olvasni, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a derék poétának alapos fejfájást okozhattak anno. 

Mi és a természet. Nem tudom, mi az prücsögő ( vidéken van, amit így hívnak, de senkinek nincs akkora prücsögöője, hogy az bemásszon az ablakon), de biztos izgalmas dolog lehet. Valami, ami közelebb visz a természet csodáihoz. Egyébként én is megfigyeltem, hogy sokszor az ablakon keresztül közelebb érezzük magunkat a természethez, mintha kint álldogálnánk valami nemnemzeti parkban. Jó kis ifjúkori vers, sejteti a későbbi örökifjú költőt. 

A nemzet ünnepe. Igen, egy időben divat volt ez a szókeveréses költői virtuózkodás. Kedves Háy János, ez itt most nem sikerült teljes mértékben, de a Mount Everestet sem "teljes mértékben" szokták megmászni, elég, ha felérsz a csúcsra. 

Zárás. Igen, én és a mindenki, mindenkitől búcsúzunk, a szerelmünk pedig maga a világ. Egyszerre minden,egy emberméretű kobakon. Túl nagy teher, még nézni is.Talán lezárja az avantgarde ( jobban szeretem franciásan írni) formavilágot, s jönnek a magyarosabbak? Nem. 

Helyzetvers. no igen, van abban valami morbid, amikor " óriások rohannak az aprók felé", de a modern élet már csak ilyen. Senki óriás nem lehet csak úgy magába' óriás, bírni kell a törpék, az aprók, a nyomoroncok bizalmát. Különben odalesz minden, vagy pedig a levegőbe szólás esete forog fenn, az meg kinek jó. Le kell menni kutyába a nagyoknak, hogy az antilopok is értsék. Ha nem teszed meg, azt mondják majd rólad: különc, és mehetsz a celebműsorba hülyét játszani. bár, igaz, az is valamiféle helyzet. 

Reggel. Ellentmondásosan indul a nap, hangulati görbe hol fel, hol le. A röghözkötöttség érzése mindennél jobban bánt. Az a baj, hogy a tegnapi reggel ilyen volt, a holnapi is ilyen lesz. Szeretnél elmenni. Ha vidéki vagy Pestre szeretnél költözni. Ha pesti vagy, inkább vidéken kolbászolnál,agglomerációban, Alföldön, északi hegyekben vagy a Balcsi mellett. Ha ennyire elégedetlenek vagyunk, kérem szépen, bele fogunk pucctullni a gyökérunalomba. Az, hogy szereted a hazád? Pont ezért költöznél el belföldre. Valahogy ez a gyökérverés, a hagyomány kérdése, valahogy ez minálunk nem sikeredett megalapozva lenni. A " messze innen" érzése az egész magyarságot áthatja. Pedig, lehet, csak el kellene vonatozni valahová, egy pár órára. 

Háy János versei elvisznek Téged, messze onnan, ahol épp vagy. Kitűnő életmű, kitűnő könyv, ajánljuk a magyar és a világirodalom minden rajongójának. Gyönyörű, nevettető, lenyűgöző. 

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024