Kószó József:Ajtók

 Az ajtók, ablakok és más egyéb nyílászárók témáköre sokáig elhanyagoltnak számított a magyarországi belsőépítészeten és asztalos szakmán belül. A gyár legyártotta azt a 2-3 típust, amit a vevők (állítólag) kerestek és ezzel, legalábbis a gyártók részéről, le is volt rendezve az ajtók témája. Legyen minél típusosabb, minél olcsóbb- eddig terjedtek az igények. Csak az 1990-es évektől kezdtek építészeink, asztalosaink, tervezőink komolyan foglalkozni az ajtókkal. A legígéretesebb, egyik legkorábbi könyv, amely a témáról megjelent, Kószó József könyve volt, mely néhány móódosítással mind a napig kiállta az idő próbáját. E rövd könyvajánlóban felvillantunk párat a könyv kitűnő és széles látókörű anyagából, ezzel kísérelve meg kedvet teremteni a teljes könyv elolvasásához. 

Megismerkedünk az ajtók szerkezeti elemeivel ( tok, szárny, vasalatok). Mindháromra remek, illusztratív fotókat és pontos rajzokat találhatunk, és nagyon fontosnak tartjuk Szerző azon figyelmeztetését, hogy különbséget kell tennünk a fából, műanyagból és fémből készült ajtók között. Az anyag sok esetben a szerkezetet is meghaátozza, ez az építészet egyik alapszabálya.  A tok esetében nemcsak alapdefiníciót ad a Szerző, hanem kitér a felülvilágító ajtók esetében előálló eltérésekkel ( pl. közbülső tokszár). Kószó megkülönbözteti a beépítésnél legtöbbször használt két módszert, s ha csak az ajtószárnyat kell elhelyezni a már előre létrehozott, végleges formájú tokban, akkor az egész szerkezetet toknak nevezzük. A könyv nagyon mély szakmaiságáról tanúskodik az tény, hogy az első három írott oldalon összesen 12 rajzot láthatunk. Ugyanakkor mégis érdekes marad a szöveg, a rajzokhoz tartozó  sem válnak " láthatalanná". Minden szám, minden apró vonal erős szemüveg vagy nagyító nélkül is remekül látható, kivehető. Ez mindenképpen a kiadói-szerkesztői munkát dícsér, és példaként szolgálhat más, építészeti-műszaki könyvkiadó számára.
Szerző a következő, faajtókhoz használható tok- fajtákat különbözteti meg: hevedertok vagy rubictok, pallótok, borított ácstok. Ez utóbbit Kószó József már régies tok-típusnak tartja, napjainkban reneszánszát éli. A divatok minden művészeti ágban, így az építészetben is, búvópatak módjára viselkednek: egy-egy gyártmány, típus, hol kimegy a divatból, hol visszatér abba. A közízlés kiszámíthatatlan. További, ide tartozó típusok:szerelt ajtótok, nyílástok, burkolattal szerelt ajtótok. A fémajtókat lényegesen egyszerűbbnek tartja Szerző, mint a faajtókat- ehhez hozzá kell tenni, hogy azóta, a technikai fejlődésnek köszönhetően, itt is bonyolódott a helyzet, sok új, eddig nem látott típus, fajta jelent meg. A "faajtó acéllemez tokkal" típust Szerző külön bekezdésben jellemzi. Kiemelném a 10-11. oldalt, ahol összesen 19 rajzot mutat be a Szerző a különböző ajtótípusokról, faajtókhoz tartozó küszöbmegoldásokró, tok és szárny illesztési módjáról. Külön fejezet foglalkozik az ajtószárnyakkal, vasalatokkal és kiegészítőkkel, az ajtók nyitási módjaival. 

Ajánljuk Kószó József: Ajtók című könyvét asztalosoknak, építészeknek, belsőépítészeknek, mérnököknek,illetve azoknak az építkezőknek, lakásfelújítóknak, akik szeretnének elmélyedni kicsit az ajtók témájában. 

Szukits Könyvkiadó, Szeged, é.n. valamikor az 1990-es években