A Magyar Szocialista Munkáspárt X.kongresszusa,1970

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára.

Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk...

A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszus a következő ötéves tervidőszakra az egy főre jutó nemzeti jövedelem 35-40 %-os növelését tűzte ki célul...). Nőtt az építőipar termelése ( ötven százalékkal),de ugyanúgy nőtt a mezőgazdaság termelése is,nem beszélve a könnyűiparról,a nehéziparról,a kutatásokra fordítandó összegről,az exportról,szóval,minden egyes gazdasági ágazat termelése,jövedelmezősége nőtt,anélkül,hogy  infláció keletkezett volna. Ez közgazdasági nonszensz. Nyilvánvaló,hogy az itt közölt statisztikáknak legalábbis egy része-mondjuk úgy-téves.Kádár János és az MSZMP-apparátus feltálalta a magyar népnek a gazdasági csodát. Azt már mondanom sem kell,hogy a növekedésből befolyt összeg 23 százalékát felhalmozásra fordítottuk,állítólag.Amiben viszont nem hazudik a statisztika,az a kultúra. Az 1960-as-70-es évek Magyarország kultúrtörténetének egyik aranykora volt. 3000-nél is több kultúrház működött,26 000 különböző könyv jelent meg,9190 könyvtár,10 000-nél is több művészeti csoport működött az országban(ez az amatőr színjátszó-mozgalom fénykora is). 105 játékfilm,162 kisfilm és-na,ehhez mit szólsz?-1219 rövidfilm készült. Ja:116 000 igazolt focista,40 000 kézilabdázó-folytassam?

Kádár János pártfőtitkár beszéde komoly,ezúttal az a bizonyos kádári irónia,kajánság nem annyira jön ki. Érthető:egyre inkább nyilvánvalóvá vált,hogy az ÚGM nem hozott csodát,ezért a szovjetek egyre inkább gyanakodva néztek Kádárra. Ő pedig nem akart ürügyet szolgáltatni semmihez. Szépen,ahogy akkor mondták,pártszerűen viselkedett. Elítélte az amerikai imperialisták vietnami háborúját,tudatosabb kommunista magatartást várt a KISZ-től,kimondta,hogy növelni kell a termelékenységet,átfogó munkát kért a szakszervezetektől (ekkor kaptak új jogköröket,pl. a társadalombiztosítás ügyintézését),elítélte azokat,akik visszaélnek a párton belüli demokráciával. Szóval,úgy beszélt Kádár,ahogy mindenki várta tőle. Aztán jött még 56 felszólalás,a demokratikus olvasó-centralizmus jegyében ezekből egyet sem olvashatunk,csak egy Bruttyó János elvtárs által elmondott jelentést a pártfegyelemről,meg egyebekről.

Ilyen kor volt az,volt benne jó is,rossz is. A Magyar Szocialista Munkáspárt X.kongresszusa című könyvet ajánljuk történészeknek,politológusoknak. Másoknak nem. A szerkesztő nevét kommunista szerénységből nem tüntették fel a könyv elején,úgyhogy ezzel nem tudunk szolgálni.