Steven Pinker: A nyelvi ösztön

Steven Pinker amerikai pszichológus könyve magáról a nyelvről szól. Arról, melyet mindannyian beszélünk, melynek segítségével írásban kommunikálunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit beszélünk, írunk, azt mindet tanultuk. Steven Pinker: A nyelvi ösztön című könyvének alapgondolata az, hogy a nyelv, mint készség, ösztönös és csak az emberre jellemző ( ezt sok pszichológus és nyelvész vitatja). Minden ember képes nyelvet használni, sőt, alkotni, ez nem kultúrafüggő.
Hogy ez mennyire így van, azt számomra leginkább a nicaraguai gyerekek esete illusztrálja. Nicaraguában sokáig nem volt elfogadott jelnyelv a siketek számára. Hát, a tízéves kis siketek alkottak maguknak egyet. Tízéves gyerekek komplett nyelvet alkottak, szavakkal, mondatokkal! Pedig ők nem tanulták ezt sehonnan, nem voltak kulturális mintáik. Csak kommunikálni akartak egymással, és kész. De ami a legmegdöbbentőbb:amikor a tízévesek nagyobbak lettek, a következő tízéves generáció megint alkotott magának egy nyelvi rendszert. Merthogy az előző már nem felelt meg nekik....
Vannak ebben a könyvben sok grafikonok meg táblázatok. Eleinte jómagam is némi gyanakvással figyeltem ezt, aztán rájöttem: érdemes magamat átrágni rajta. Megismerhetem a magyar és az angol nyelv törvényszerűségeit, teljesen új nézőpontból. Például: a főnév tulajdonnevet, tárgyat, fogalmat jelölő szófaj. Biztos ez? Minden főnév tulajdonnevet, tárgyat vagy fogalmat jelöl? Minden ige cselekvést vagy történést fejez ki?
Szóval, A nyelvi ösztön: igazi szellemi kaland. Mint minden kalandhoz, kell kitartás. De megéri, higgye el, Kedves Olvasó, megéri.

Typotex, Budapest, 2006. A Kiadó weboldalán ( itt) nagyon komoly, korszerű tudományos és ismeretterjesztő könyveket talál az érdeklődő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása