Szkárosi Endre:Véletlenül nem vagyok itt

 Adott egy üres papír, és adott Szkárosi Endre. Míg legtöbb, konvencionális hozzáállású írónk máris a vízszintes sorok alkotásának lehetőségét kezdené tanulmányozni, addig Szkárosi Endre hosszasan tanulmányozza az üres papírt. És rájön, hogy a fehér objektum mennyi, eddig ki nem használt lehetőséget rajt magában. már ha képzőművészként ÉS íróként tekintünk rá. ( Amúgy a címben vétettem egy kicsikét, a "Véletlenül" szó át van húzva, csak ezt a mi rendszerünk nem engedi, vagy legalábbis nem jöttem rá, hogyan...).
Szóval, mit is lehet tenni üres pappírral, hogy tevékenységünk eredménye mégiscsak vers IS legyen?
Kettéoszthatjuk, .Fejtetőre állíthatjuk.Vagy még jobb: leírunk szavakat, aztán bizonyos betűket feketével besatírozunk. Amúgy ez az Olvasónak is nagyon jó, mert több érzékszervét mozgatja meg a vers. 
És amúgy az efféle megoldások nem zárják ki, hogy a Szerző kifejtsen/elmondjon/ véleményezzen bizonyos dolgokat, sőt, még történeteket is lehet is mondani. Csak a lélek egy kicsit jobban meg vagyon mozgatva. És ez jó, igen jó. Avantgarde, talán. 
Az is tetszik, hogy Szkárosi bizonyos szövegeiben variálni lehet a szavak sorrendjét, eközben pedig, mint valami meditációban, feltárulnak múltam, egyéni sorsom,pszichológiai profilom mélységei/ magasságai. Ma reggel, az ágyból kikelve, Miatyánk helyett,a Permutima című Szkárosi-verset mondam el, és tényleg így volt, de hallottam az égieket nevetni.Hogy ki volt, vagy kik voltak, szerintem majd csak " az után" tudom meg. Ha.

Lássunk néhány ( három) verset ( amúgy kitűnő a könyv, ha még nem mondtam volna). A Fogda-dal (I), hát ezt nem kell magyarázni, hogy miről szól, Szkárosi szeret egy eseményt a közben keletkező hangokkal, benyomásokkal leírni, azt nem értettem, hogy a jobb oldali szövegoszlop hangjai párhuzamosak-é a bal oldalai szövegoszlop artikulátlanságaival- mert ha igen, akkor remekmű, de amúgy is. Őszinte. 

Könnyed. Ez rólam szól, némi spétinggel: nekem voltak huszonévesen efféle spleen-életérzéseim, igaz, nem hoztam őket a világ tudtára, olykor bölcsebb hallgatni. Szóval, a legtöbb embert nem érdekli, ha megjártad a mennyet.
a legtöbb embert nem érdekli, ha megjártad a poklot.
De hogy mind a kettőt megjártad, az sokak számára rémisztő. Miféle gazdag tapasztalataid vannak neked? Nem is vagy olyan könnyed, mint amilyennek mutatod magad?
Szóval, érted...így állnak hozzá...

Az irokézek sírja. Nyüszítés két hurokra meg egy vérbő trombitára. Akár még vidám vers is lehetne, valaki tételesen kifejti, hogy miből, milyen mértékben és milyen okból van elege. A "fegyelem kifosásá"val ( 49.o.) kapcsolatban nagymamám óvó, mégis kétségbeesett hangja: fegyelmezett kisfiú nem fosik be az oviban. És fegyelmezett kisfiú lettem. Merthogy nekem mondta. 1984-ben íródott a vers- nagy ravasz ez a Szkárosi, meg a szerkesztője, ki akarja venni a lábam alól a történetiséget, az évszámot lerakja az oldalászám alá- akkoriban pedig szellemi divat volt, olyan vagányul újhullámos dolog volt azt üvölteni, hogy elegem van!!!!!! A rendrök meg csak néztek, hogy miért. Hiszen nem vertünk meg, vagy mi...Azonban a barátaiból az embernek soha ne legyen elege, vagy legalábbis ne sűrűn mondogassa, mert fenáll a veszélye annak, hogy látótávolságnyi időn belül nem lesznek barátai, nem lesz kiből elege legyen. Óvjuk, védjük a barátságot, a jó szomszédságot, ritka kincs az manapság. 1984-ben még nem volt ennyire ritka. 

Nagy költő a Szkárosi. 2022-ben ment el közülünk. Véletlenül nem vagyok itt című, válogatott verseit tartalmazó kötetét ajánljuk minden vers-irodalom, és művészetbarátnak. 

AmbroBook, Győr, 2018. Fordította ( na jó, ez itt egy vicc, néha lehet nekem is...).
A Kiadó weboldalát viszont nem találtam, hülye vagyok. Tessék keresni a közösségi portálon! 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása