Jenny Odell:A semmittevés forradalma

A könyv alcíme:Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban
 
Jenny Odell az Egyesült Államokban élő képzőművész,kritikus, író, egyetemi tanár. A semmittevés forradalma című könyvében alternatívákat mutat az Olvasónak arra nézve, hogyan is tudunk kilépni a túlzottan teljesítményelvű világból. A kitűnő könyv néhány fontos gondolatát ismertetem most ebben a rövid könyvajánlóban.
Odell szerint a mai világban az a legnagyobb baj, hogy túlzottan teljesítményelvűvé tettük. Ebben a teljesítményelvű társadalomban jelent meg az a 21.századi jelenség,hogy üzleti célú entitások elveszik a személyes figyelmünket, és ezzel dollármilliárdos extraprofitra tesznek szert. A közösségi portálok és más, a kommunikáció iránti éhségünkre alapozó platformok annyire lekötik időnket, energiánkat, olyan sok feszültséget, ingert, haragot váltanak ki belőlünk- és vesznek rá bennünket arra, hogy negatív érzelmeinket másokkal is megosszuk-, hogy kellene egy kis szünet, valami más paradigma, amelynek segítségével az életünket éljük. Ezt a paradigmát Jenny Odell " kívülállás"-nak nevezi. 
A kívülállás semmiképpen nem azonos az 1960-as évek hippimozgalmának kivonulásra való törekvésével. Ezek a mozgalmak nem tudtak kilépni a társadalomból, mivel
- rendkívül bizonytalan anyagi helyzetben voltak. Előfordult, hogy a minisztérium küldött élelmiszersegélyt a hippikommunának. Az sem segítette fejlődésüket, hogy egyes tagok hedonista, míg mások felelősségteljes magatartást tanúsítottak. 
- igazából nem tudták, mi ellen lázadnak. 
A kívülállás nem ilyen. Legfontosabb jelemzői a következők:
-a kívüállás nem valamiféle teljesítmény,hanem pontosan a teljesítményelvűség tagadása, mondhatni:semmittevés. Nem termelékeny, nem hatékony, profitot nem termel, viszont megnyugtatja a lelket,építi a személyiséget, mint olyat.
- nem fizikai kívülállásról, utópisztikus álmok dédelgetéséről van szó, nem arról, hogy pl. egy-egy ország lakossága vagy gazdagabb állampolgárai vonuljanak ki egy szigetre vagy a Marsra és ott alapítsanak önálló államot, stb. 
-a kívülállás nem játékos csapatépítő tréning, melynek az a célja, hogy pár napos lazulás után újra termelékenyebbé váljon a dolgozó. 
- az Odell-féle kívülállás, bár építi a személyiséget, távol áll a manapság piaci alapon működő személyiségfejlesztő tréningektől, melyek többnyire igencsak célirányosak.
- a kívülállás résztvevő magatartásforma, ami annyi tesz, hogy az egyén továbbra is annak a közösségnek a része marad, amelyben korábban élt. A társadalom által feltett, sokszor manipulatív kérdésekre úgy válaszol, hogy magát a kérdésfeltevés alapját kérdőjelezi meg. Odell több esetben is példaként hozza fel Diogenészt, az antik Hellasz cinikus filozófusát, aki arra akarta ráébreszteni az állampolgárokat, hogy képmutató, hazug világban élnek. 
-a kívülállás nem globális, hanem nagyon is lokáláis,helyi. Nem új, másfajtának tartott közösségi platformokba menekülünk a gonosz valóság elől, hanem azt az offline teret, környezetet, embereket tanuljuk meg értékelni, amelyben élünk. Olvashatunk a könyvben a madárlesről, az Oakland városában található, gyönyörűszép Rózsakertről- a természet a legjobb lehetőség arra, hogy az ember lelkében szétzúzza a mesterséges időt, és rákapcsolódjon a végtelen hullámhosszára. Az új paradigma elősegíti a természeti környezet rekonstrukcióját, ökológiai gondolkodást nevel az emberekbe. 
-Az előzőhöz kapcsolódóan:a kivülállás nem kapcsolódik semmilyen párthoz, politikai irányzathoz, valáshoz, ideológiához, bárki a világon űzheti. 
-akinek nagyobb vagyona, több megtakarítása van, könnyebben megengedheti magának, hogy rövid időre kiszálljon a mókuskerékből. Odell senkit nem arra kér, hogy minden racionalitást mellőzve, ne dolgozzon többet, satöbbi. Mindenki a kívülállás más-más formáit engedheti meg magának. 

Odell elmélete- és részben már gyakorlatban is kipróbált új paradigmája- bizony igencsak telitalálat. Szükséges és jó.Túl sokat dolgozunk, túl sokszor kényszerít arra a világ, hogy eredményeket szállítsunk valakinek, hogy kapcsolatokat építsünk érdekből, hogy lájkoljunk, hogy megosszunk, hogy bejelöljünk. Engedjük el magunkat, hagyjuk el olykor a mókuskereket, lazítsunk, álljunk kívül. És ehhez nincs szükség semmilyen ideológiára. 
Ajánljuk A semmittevés forradalma című könyvet minden felnőttnek, aki dolgozik, akár vezetőként, akár beosztottként. Különösen ajánljuk minden pszichológusnak, művésznek, szociálpszichológusnak, ők rengeteget tanulhatnak belőle, és hasznosíthatják a tanultakat gyakorlati munkájuk során. 

Libri, 2021.Fordította:Szatmári Zsófia