Josef Pieper:Szabad idő és kultusz

 Josef Pieper (1904-19979)a 20.század  egyik legismertebb német filozófusa, teológusa. Ahogy könyvének előszavában Karl Lehmann fogalmaz, Piepert leginkább a teológia előszobája, az úgynevezett határterületek érdekelték.Magyarul , sajnos, kevés mű jelent meg tőle, pedig német nyelven megjelent írásainak összkiadása kilenc vaskos kötetet tesz ki. Mai olvasó számára mind nagyon érdekes művek, a magyar könyvkiadás egyik adóssága lenne, hogy a mi nyelvünkön is megjelenjenek legalább a fontosann, gyakrabban idézett művek.

A Szabad idő és kultusz című könyv ismertetésekor már a címnél el kell időznünk kissé. A Szabad idő, abban az értelemben, ahogy a köznyelvben használjuk, leginkább a pihenés, a szórakozás, a családdal, barátokkal való együttlét idejét jelenti, legalábbis 21.századi értelmezés szerint. Josef Pieper nem ebben az értelemben használja ezt a szót- ha németül is ért a Kedves Látogató, akkor talán megenged egy kis fogalommagyarázatot. Németben a mai értelemben vett szabadidőt Freizeitnak mondják, Pieper viszont a Musse szót használja, ami magyarra gyakorlatilag lefordíthatatlan. 
Pieper művében azt bizonyítja be, hogy az ókori-középkori ember életritmusából adódóan sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a kultuszokra ( bár, hogy mi volt előbb, maga a földműveléshez lehetőségeihez, követelményeihez igazodó életritmus, vagy ez az életritmus igazodott a kultuszhoz, erre Pieper nem tér ki). Szóval, a középkori ember, Szent Ágoston tanácsát követve, a Szabad idő alatt a kultusznak szentelt időt értette. Így volt ez a középkor idején Európa és Ázsia minden vallásában. Egy érdekesség:iskola szavunk a latin schola szóból származik, ez a szó görög  nyelvterületről terjedt át a római birodalom egész területére ( szkhólé alakból), eredeti jelentése pedig:szabad idő! Az iskola tehát, a mediterrán európai kultúrában, eredetileg a szabad idő eltöltésének tere volt. S mivel töltötték a szabad időt az ókorban és középkorban? Tanulással illetve a kultuszok gyakorlásával. Eredeti értelmében a szabad idő tehát éppenhogy nem a mai " szabadidő" kifejezésnek felel meg. Talán inkább pontosan az ellenkezőjének. 
Az újkor aztán megteremtette a " Munkás" alakját. Pieper ezt a szót nem a fizikai munkás, hanem a " tömegember" értelemben használja. A protestáns etikával megjelent a munkáért való munka, az Isten dicsőségéért való munka. A kapitalizmus aztán vállalati embert faragott a modern emberből, elvette ünnepeit, mind a két szülőnek dolgoznia kell, a vasárnap jelentősége megszűnt,az emberek már nem veszik magukra legszebb ruhájukat, már nem Istent dicsőítik a hét hetedik apján, hanem pihennek, mert fáradtak,  és mert ilyenkor lehetnek együtt a családdal. Ne értsük félre: Pieper nem romantikus antikapitalista, nem a középkort sírja vissza, viszont sajnálkozva beszél a jelen kor néhány jelenségéről, mint a túlzott elvilágiasodás, felszínesség. 
De mi lenne a megoldás? Erre is kínál receptet a könyv. A latin nyelvben elkülönül a ratio és az intellectus fogalma. A ráció inkább a komoly munkával, gondolkodással való megértést, a tényekkel való gyürkőzést, a rendszerezést jelenti ( Kant ezt vallotta a megismerés egyedüli igaz módjának, kárhoztatta a romantikusokat, akik az intuíciót is bevonták a megismerésbe). Az intellectus a szemlélődve történő megértést jelenti, amikor az egyén nem azon töpreng, milyen tudományos vagy filozófiai rendszerbe illeszthető be ez vagy az, hanem egyszerűen szemlél, gyönyörködik, engedi érvényre juttatni az érzelmi motívumokat is. Ha engednénk érvényre juttatni az intellectust, nagyobb szerepet kapna életünkben a kultusz is- véli Pieper. 

Nézeteivel lehet, szerintem kell is vitatkozni. Az viszont biztos, hogy a könyv a 21.század egyik legnagyobb problémájával, az időhiánnyal foglalkozik. Éppen ezért mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet, bármivel is foglalkozik. Közérthető nyelvezettel ír- filozófusoktól ez szokatlan- , érdekes kérdéseket vet fel. Mi kell több egy jó könyvhöz?

MMA Kiadó Nonprofit Kft, 2022. Fordította Györffy Miklós