Könyvekről mindenkinek

 A világtörténelem egyik legtöbb áldozatot szedő diktatúrája a sztálinizmus volt. Több tízmillió ember halt meg a GULAG-on, a börtönökben, vagy egyszerűen a nyílt utcán. Máté István könyve elsősorban a politikai elitből kikerülő áldozatokkal, Sztálin valós vagy potenciális ellenfeleivel foglalkozik, nem elhallgatva azonban az egyszerű emberek millióinak véráldozatát.  Az első áldozat Trockij, akinek neve egy magatártásforma szimbólumává vált, mint azóta tudjuk, egészen érdemtelenül. Máté István meggyőzően rávilágít, hogy Sztálin és Trockij küzdelme nem valamiféle elvont, a társadalmi és emberi igazságoggágért vívott küzdelem volt, hanem kommunisták egymás közti küzdelme, melyet az erősebb fél döntött el a maga javára. Hiba lenne a Sztálin-Trockij ellentétet a "világforradalom- szocializmus egy országban" ellentétpárra szűkíteni. Több tényező játszott közre abban, hogy Trockij vált Sztálin fő ellenfelévé:értelmiségi habitus, doktrinerség, és mindenekelőtt:népszerűség. Bizony,

Ki tud valamit a 20. századi román irodalomról? Szerintem a legtöbb magyar Olvasó nemmel válaszolna a kérdésre. Itt az idő, hogy megismerkedjünk egy-két alkotóval! Alexandru Ivasiuc tragikusan rövid életet élt, 44 éves korában halt meg, több évet töltött börtönben, kényszermunkatáborban. Megvilágosodások című könyvének főhőse Paul Achim, Bukarestben dolgozó tudós. Ösztöndíjjal Párizsban kutat. Egy szép napon sétál az utcán, s  rádöbben ,hogy ő valójában nem is tehetséges tudós, csak karrierista. Minden sikerét annak köszönheti, hogy mindig, mindenkor a megfelelő helyen volt. Volt főnökeit mellékvágányra száműzte, ő pedig csak ment, díjak és elismerések övezték útját. Ha így olvassuk ezt a regényt, akkor lélektani regényt olvasunk, és ez jó. Van azonban ennek a történetnek másik olvasata, mondhatnám, politikailag áthallásos olvasata. Eszerint Achim nem más, mint Románia- és egyben a világtörténelem- legrettegettebb kommunista diktátora, Nicolae Ceacescu. Ő aztán karrierista volt, a

Jacques Attali az EBRD elnöke volt, könyve tehát nem azoknak íródott, akik végletesen hisznek a nemzeti szuverenitásban...Ugyanakkor a Ki kormányozza holnap a világot? című könyv nem tekinthető a globalizmus feltétlen dicséretének sem. Valahol az antiglobalizmus és a globalizmus között foglal helyet, inkább az utóbbi térfélen pattogtatva a labdát... Mert van ám sok dolog, amit nem értünk. Nem értjük, hogy a középkori itáliai városok hegemonikus törekvését miért nevezi a Szerző világkormánynak? Nem értjük, hogy Németalföld kereskedői miért akartak világkormányt létrehozni. Az sem teljesen világos, hogy a FIFA, vagy a Postaügyi Unió, vagy éppen az eszperantó nyelv miért tekinthető a globális kormányzás eszközének. Attali az egész világtörténelmet úgy akarja láttatni, mint globalista és antiglobalista erők harcát. bizonyos szempontból igaza is van- de azt gondolom, ez a könyv tipikus példája annak, hogyan NEM szabad történelmet írni: tendenciózusan, egy szempontot ráerőltetve mindenre,

A könyv alcíme:A hatalom a jólét és a szegénység eredete James A. Robinson és Daren Acemoglu nagyon alapos munkát végeztek. Interdiszciplináris módon, a történelem, a közgazdaságtudomány, a társadalomföldrajz eredményeit felhasználva próbálják könyvükben azt megfejteni, miért megy jobban az egyik országnak, és miért megy rosszabbul a másiknak. Minek köszönhető az- teszik fel a kérdést- hogy az USA lakóinak egy főre jutó jövedelme még a globális gazdasági viszonyok között is negyvenszerese egy szudáni ember jövedelmének? Mi az oka a két Korea közti elképesztő különbségnek? Robinson és Acemoglu elvetik Diamond földrajzi koncepcióját, nemet mondanak a marxista elméletekre is, ezek helyett institucionalista elméletet fogalmaznak meg. Egy ország helyzetét szerintük intézményeinek állapota határozza meg. A Szerzők megkülönböztetnek kizsákmányoló és befogadó intézményrendszert, ahol az előbbiek jobban, az utóbbiak rosszabbul teljesítenek. Előbbieké a hatalom és a jólét, utóbbiaknak marad a sz