Máté István:Sztálin áldozatai

 A világtörténelem egyik legtöbb áldozatot szedő diktatúrája a sztálinizmus volt. Több tízmillió ember halt meg a GULAG-on, a börtönökben, vagy egyszerűen a nyílt utcán. Máté István könyve elsősorban a politikai elitből kikerülő áldozatokkal, Sztálin valós vagy potenciális ellenfeleivel foglalkozik, nem elhallgatva azonban az egyszerű emberek millióinak véráldozatát. 

Az első áldozat Trockij, akinek neve egy magatártásforma szimbólumává vált, mint azóta tudjuk, egészen érdemtelenül. Máté István meggyőzően rávilágít, hogy Sztálin és Trockij küzdelme nem valamiféle elvont, a társadalmi és emberi igazságoggágért vívott küzdelem volt, hanem kommunisták egymás közti küzdelme, melyet az erősebb fél döntött el a maga javára. Hiba lenne a Sztálin-Trockij ellentétet a "világforradalom- szocializmus egy országban" ellentétpárra szűkíteni. Több tényező játszott közre abban, hogy Trockij vált Sztálin fő ellenfelévé:értelmiségi habitus, doktrinerség, és mindenekelőtt:népszerűség. Bizony, a Szovjetunió történetének bizonyos periódisaiban Trockij sokkalta népszerűbb volt, mint Sztálin. 

Máté István nagyon alaposan elemzi az 1930-as évek ellentéteit: baloldali ellenzék kontra Sztálin, jobboldalivá vált centrista ellenzék, kontra Sztálin. Ennek a dajátos történelmi "lengéshullamnak" köszönhette idő előtti halálát Zinovjev, Buharin, Kirov, Radek és mások. Sztálin mindig törekedett arra, hogy minden irányba egyszerre csapjon, önmagát mintegy centirstaként feltüntetve. Pedig a legőrültebb, a Szovjetunió konkrét válóságától legmesszebb rugaszkodott gazdasági elképzeléseket éppen Szátlin fogalmazta meg, és vitte kíméletlenül keresztül. 

Nagyon tetszett a könyvben az, hogy korabeli festményekkel illusztrálja Szerző az életrajzokat. Ezekből az illusztrációkból kiderül, hogy a szocreál stílus nem egycsapásra lett úrrá a Szovjetunió művészetén, nagyon ígéretes és tehetséges avantgarde festők egész nemzedéke ábrázolta a kor valóságát igencsak kritikusan. Kusztogyijev:Bolsevik című képe az egész korszak társadalomszemléletét sűríti bele egyetlen képbe. 

Felmerül a kérdés:lehet-e hat-nyolc oldalas életrejzokkal körülírni olyan, írásaokban, elméleti művekben és gyakorlati politikai tevékenységben gazdag politikusok munkásságát, mint Buharin, zinovjev, Kamenyev, Radek és mások. Máté István bebizonyítja, hogy a történelmi ismeretterjesztés szintjén lehet, sőt, kell is. Szükség van-/volna ilyen könyvekre, hogy soha ne halványodjék el elmúlt korszakok sötét diktatúráinak emléke. Ajánljuk ezt a nemtúl terjedelmes könyvet mindenkinek. Hogy ne halványuljon az emlékezet. 

Progresszió, 1989.