Jaems A. Robinson- Daron Acemoglu: Miért buknak el nemzetek?
A könyv alcíme:A hatalom a jólét és a szegénység eredete
James A. Robinson és Daren Acemoglu nagyon alapos munkát végeztek. Interdiszciplináris módon, a történelem, a közgazdaságtudomány, a társadalomföldrajz eredményeit felhasználva próbálják könyvükben azt megfejteni, miért megy jobban az egyik országnak, és miért megy rosszabbul a másiknak. Minek köszönhető az- teszik fel a kérdést- hogy az USA lakóinak egy főre jutó jövedelme még a globális gazdasági viszonyok között is negyvenszerese egy szudáni ember jövedelmének? Mi az oka a két Korea közti elképesztő különbségnek?
Robinson és Acemoglu elvetik Diamond földrajzi koncepcióját, nemet mondanak a marxista elméletekre is, ezek helyett institucionalista elméletet fogalmaznak meg. Egy ország helyzetét szerintük intézményeinek állapota határozza meg. A Szerzők megkülönböztetnek kizsákmányoló és befogadó intézményrendszert, ahol az előbbiek jobban, az utóbbiak rosszabbul teljesítenek. Előbbieké a hatalom és a jólét, utóbbiaknak marad a szegénység.
Nem kell ahhoz történettudósnak lenni, hogy lássuk: a válasz nem lehet ennyire egyszerű. Nem lehet a világ gazdasági-politikai intézményeit két kategóriába besorolni. Minden intézményrendszer összetett, vannak kizsákmányoló és befogadó elemei. Ezeknek összetett működése, kapcsolatban a kulturális szokásokkal és intézményrendszerekkel, határozza meg egy ország gazdasági politikai teljesítményét. Sem a kultúra, sem a hit nem szerepel Robinson és Acemoglu szótárában. Éppen ezért akadhat hiányérzete az Olvasónak, de nagyon is...
Ugyanakkor mégis azt kell mondanunk: élvezettel olvassuk ezt a " globáltörténelmet". Olyan dolgokat tudunk meg Dél-Afrika, Korea, vagy éppen a 18. századi Anglia történetéről, melyekkel, korábban nem voltunk tisztában, amiről az iskolában ( ideértve az egyetemeket is) még csak nem is hallottunk. Előbújhat belőlünk a hazai oktatási rendszer egyoldalúságát, sematikusságát kritizáló kisördög. Az már más kérdés, hogy az olvasás eme gyönyörűsége is ellentmondásos érzéseket válthat ki: azok a tények, melyek igazolják a szerzőpáros elméletét, belekerültek a könyvbe, amelyek pedig cáfolnák, azok nem. Roinson és Acemoglu " kiszelektálták" maguknak a világtörténelmet. A sokoldalúság elképesztő, a pontosság néha hiányzik. A 19. századi Osztrák-Magyar Monarchia például nem vehető egy kalap alá Oroszországgal. A második jobbágyság elmélete pedig igencsak vita tárgya, manapság több történész mond rá nemet, mint igent.
Dehát nem lehet minden tudós mindenből naprakész...
( HVG Kiadó, 2013.)
James A. Robinson és Daren Acemoglu nagyon alapos munkát végeztek. Interdiszciplináris módon, a történelem, a közgazdaságtudomány, a társadalomföldrajz eredményeit felhasználva próbálják könyvükben azt megfejteni, miért megy jobban az egyik országnak, és miért megy rosszabbul a másiknak. Minek köszönhető az- teszik fel a kérdést- hogy az USA lakóinak egy főre jutó jövedelme még a globális gazdasági viszonyok között is negyvenszerese egy szudáni ember jövedelmének? Mi az oka a két Korea közti elképesztő különbségnek?
Robinson és Acemoglu elvetik Diamond földrajzi koncepcióját, nemet mondanak a marxista elméletekre is, ezek helyett institucionalista elméletet fogalmaznak meg. Egy ország helyzetét szerintük intézményeinek állapota határozza meg. A Szerzők megkülönböztetnek kizsákmányoló és befogadó intézményrendszert, ahol az előbbiek jobban, az utóbbiak rosszabbul teljesítenek. Előbbieké a hatalom és a jólét, utóbbiaknak marad a szegénység.
Nem kell ahhoz történettudósnak lenni, hogy lássuk: a válasz nem lehet ennyire egyszerű. Nem lehet a világ gazdasági-politikai intézményeit két kategóriába besorolni. Minden intézményrendszer összetett, vannak kizsákmányoló és befogadó elemei. Ezeknek összetett működése, kapcsolatban a kulturális szokásokkal és intézményrendszerekkel, határozza meg egy ország gazdasági politikai teljesítményét. Sem a kultúra, sem a hit nem szerepel Robinson és Acemoglu szótárában. Éppen ezért akadhat hiányérzete az Olvasónak, de nagyon is...
Ugyanakkor mégis azt kell mondanunk: élvezettel olvassuk ezt a " globáltörténelmet". Olyan dolgokat tudunk meg Dél-Afrika, Korea, vagy éppen a 18. századi Anglia történetéről, melyekkel, korábban nem voltunk tisztában, amiről az iskolában ( ideértve az egyetemeket is) még csak nem is hallottunk. Előbújhat belőlünk a hazai oktatási rendszer egyoldalúságát, sematikusságát kritizáló kisördög. Az már más kérdés, hogy az olvasás eme gyönyörűsége is ellentmondásos érzéseket válthat ki: azok a tények, melyek igazolják a szerzőpáros elméletét, belekerültek a könyvbe, amelyek pedig cáfolnák, azok nem. Roinson és Acemoglu " kiszelektálták" maguknak a világtörténelmet. A sokoldalúság elképesztő, a pontosság néha hiányzik. A 19. századi Osztrák-Magyar Monarchia például nem vehető egy kalap alá Oroszországgal. A második jobbágyság elmélete pedig igencsak vita tárgya, manapság több történész mond rá nemet, mint igent.
Dehát nem lehet minden tudós mindenből naprakész...
( HVG Kiadó, 2013.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése