Hamvas Béla: Karnevál

Hamvas Béla általában filozófusként ismert. Hét részből álló, tartalmában monumentális regényét igen bonyolult végigolvasni, ám, ha ráérez az ember a szöveg nyitjára, valódi szórakozássá válik ez a fajta irodalom. A könyv legfőbb tanulsága az, hogy mindannyian képesek vagyunk mássá válni, és sajnos, elég sokszor élünk is ezzel a lehetőséggel. Ám van lehetőségünk arra, hogy felvett, karneváli maszkunktól megszabaduljunk.
Hamvas Béla Karneváljával fityiszt mutatott az irodalomkritikusoknak és az irodalomtörténészeknek is. A Karnevált ugyanis nem lehet a hagyományosan megszokott módon értelmezni. Itt nincsenek valódi jellemek ( hiszen minden csak egy maszk, ami eldobható), nincsenek igazi párbeszédek ( hiszen ki tudja, ki beszél éppen kivel), nincs semmi fogódzó, amibe a tudatos értelmező belekapaszkodhatna.
Éppen ezért egy újfajta, magyar irodalomban szokatlan olvasási technikát kell bevetni, ez pedig az " elengedett" olvasás. Olyasmi ez, mint amikor ponyvát olvasunk: kikapcsoljuk az agyunkat, minden sablont eldobunk, csak élvezzük a merőben absztrakt cselekményt. Aztán, ha ezzel készen vagyunk, elgondolkodhatunk azon, hogy az irodalomértelmező, az elemző sem más, csak egy maszk. Karneváli maszk.

Jómagam kiszemeltem magamnak egy értelmezési tartományt: a skizofrénia tartományát. Ebben a kapitalizmusban mindenképpen skizofrének leszünk, egymást öljük, és ábrándozunk a halálról. Nem túl vigasztaló...