Horváth László Imre: Nézd, havasak a fák, tél van

Horváth László Imre regénye a modern magyar irodalom egyik mesterműve. Egy különös szerelmi háromszög történetét meséli el, remek intuícióval, olvasóbarát fogalmazással, úgy, hogy a szívünk sajdul... Krisztián, az a bizonyos " előző pasi" , rákkal kórházba kerül. Még azt sem látja, ami kint van, az ablakon túl. A lány, aki sűrűn látogatja,hatalmas megrázkódtatásokon megy át. De Anni jelenlegi szerelme, aki egyben a  történet narrátora is, nem lát az orrától. Csak birtokolni akar. És persze, féltékeny. De olyan furcsán- elvégre az ember mégsem lehet féltékeny egy haldoklóra. Vagy igen? Kiderül a kisregényből.
A kötet második részét versek teszik ki- olyan versek, melyek kapcsolódnak az előző, prózai íráshoz. Vers és próza egy könyvben, de nem mellérendelten, hanem " hálózatban", szorosan egymáshoz kapcsolva- talán példa lehet ez mindazon fiatal írók számára, akik mindkét területen tehetségesek, de nem sikerült ebben vagy abban egy egész könyvet kitevő anyagot összehozniuk.
Nagyon jó olvasmány Horváth László Imre könyve- egy mondatocskát kivéve. Miért kellett ezt a remek prózát elrontani egy bibliaellenes utalással? Mert elvárta a Kiadó? Mert olyan " menő" ez manapság? Az antikereszténység már a magyar baloldalnak sem hozott semmit, nemhogy egy írónak...Ettől eltekintve: remek.

( Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2018.)