Csák Helga:Utolsó utca, utolsó ház

Csák Helga első regénye az Utolsó utca, utolsó ház. Annak ellenére, hogy bemutatkozó mű, nyoma sincs rajta a kezdők kapkodásának vagy túlzott óvatosságának ( az utóbbi években inkább utóbbinak lehettünk tanúi...). Csák Helga könyvének minden mondata, minden szava és metaforája pontosan ott van, ahol lennie kell, pontosan annyira van díszítve,hogy ne érezzük csicsásnak. Nagyon fontosnak tartom ezt a laza, novellaszerű fejezetekből álló családregényt a 21.századi irodalom szempontjából. Ebben az igen méltatlaul rövid könyvajánlóban arról szeretnék írni, hogy miért. 

Csák Helga a milliőábrázolás terén kettős hagyományt folytat: örököse ő a Móricz Zsigmond- féle népi/népies prózaalkotásnak, de ugyanúgy jelen van az Utolsó utca, utolsó ház című regényében Németh László kedvelt közege: a kisvárosias település, a gazdag falu. Amelyik lenézi a szegényt,  de azért üzletel vele. Képzeletünkbe lépnek falu szélén élő, a paraszti társadalom határán tengődő, de polgárosdni nem képes karakterek ( pl. Cukor), illetve a tradicionális paraszti létformát megőrizni akaró, ebbe lelkileg belerokkanó szereplők ( pl. apa). A lélektani ábrázolás mélysége pedig Krúdyt idézte számomra. De nagyon fontosnak találom elmondani: nem utánérzésekről van szó. Csák Helga minden ízében eredeti, csak rá jellemző módon karakterisztikus  regényt alkotott. 
Egy, az irodalomelméletben szokatlan jelzős szerkezet jutott eszembe a könyv olvastán: " kedves realizmus". Van valami felülmúlhatatlan kedvesség, báj apa és anya folytonos évődésében ( legjobban sikerült ezen epizódok közül a temlombéli veszekedés, ami, ugyebár, úgy kezdődik, hogy apa kifogásolja a szenteltvíz állapotát, s úgy végződik, hogy " legszívesebben befalaznám magát a sekrestye mögé"- sokáig nevettem ezen), abban, hogy a mindig friss, üde és szellemes anya hogyan riposztozik vissza apa kissé morózus ( mondhatnám úgy is: bornírt, nem egy esetben aljas) megjegyzéseire. Eleven, élő, ma már csak ritkán hallható humor ez. Apa pedig, mivel szereti anyát, belenyugszik felesége szeszélyeibe, mert szereti ezt a mindig rózsás, mindig eleven asszonyt- s talán, mert tudja, hogy földhözragadt tudatállapotról tanúskodó megjegyzéseit, ivászatát, kártyázását feleségén kívül talán egyik nő sem viselné el.

 Átlagos, mégis különleges család- így jellemezhetnénk az Ében famíliát. Egy ház, ahol a kor szokásával ellentétben sok könyv van, mert anya szeret olvasni, s a gyerekeket is arra ösztönzi, hogy tanuljanak. A szomszéd férfi alsónadrágja ott van az ágy alatt. Amikor megszületik az új gyerek, az apa azt akarja, hogy egyik falubéli ember keresztnevét se viselje, " mert akkor még eszembe jut valamelyik hülye". És ne felejtkezzünk el a történet állandó epizodikstájáról, Nóniuszról, aki nem ló, hanem kecske, igazi egyéniség. Ha belegondolunk, a legtöbbünk családja ilyen: átlagos, mégis különleges, olykor idegesítő, olykor vonzó, máskor meg taszító. Csák Helga: Utolsó utca, utolsó ház című családregénye méltó folytatása a magyar és világirodalom sok- sok családregényének. Sok humor, sok tragédia, és gondolkodás. És, hogy el ne felejtsük kiemelni: tökéletes, igényes nyelvi megformálás. Ajánljuk ezt a könyvet minden olvasni és nevetni és gondolkodni szerető embernek. 
Azt remélem, hogy külföldi kiadók is felfigyelnek Csák Helga művére. Remek " prezentációja" lenne ez a magyar irodalomnak a világ bármely országában. 

BDR Média Kft, 2024