Nagy Gáspár Összegyűjtött Versei

 Nagy Gáspár a húsz-huszonegyedik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költői életműve mind mennyiségében,mind minőségében igen tekintélyes. A Nagy Gáspár összegyűjtött versei című könyvből egy mérhetetlenül etikus,örök igazságkereső alkotó művészi portréja rajzolódik ki. Egy költőé,aki együtt élt népével.

Három nagy alkotói korszakot különíthetünk el az életműben. Az első időszakot nevezhetjük Prae-korszaknak is,és nagyjából 1968-1972.közé esik. Már ebben az időszakban kirajzolódik előttünk Nagy Gáspár költészetének formagazdagsága,alaki és tartalmi nyitottsága.Szimbólumai,eszközei igen mélyek,első olvasásra nehezen tárják fel valódi jelentésüket. A Nádkést kezedbe című költemény,mely 1968-ban,a nagy lázadások és a csehszlovákiai bevonulás időszakában íródott,okos és mértékletes lázadásra,megújulásra buzdít:számot vet az 1945 utáni történelem keserveivel(bomba,szilánk,körömszaggatás,hasogatás),mégis arra buzdít,hogy a nádkést inkább a halak ellen használjuk. Ne akarjunk bosszút állni! A Kitűzöm pipacsom a népi(es) költészet elveszett illúzióit foglalja versbe:"Kitűzöm pipacsom/sehol a pipacs...". Nagy Gáspár már ekkor,a kommunista rendszer finoman szólva sem vallásbarát rendszerében bátran felvállalt keresztény tematikákat is,például a Lehetnénk a tanítványok című versben arra buzdít:kövessük Krisztust!Pilátus és a poroszlók győzelme csak látszólagos,a föltámadás már bekövetkezett. Ennek a versnek van egy allegorikus, politikai síkú értelmezési lehetősége:Pilátus megfeleltethető Kádár Jánosnak,a poroszlók a kommunizmus erőszakszervezeteken nyugvó uralmának,a tanítványság pedig az ellenzékiségnek. Ebben a költői korszakban nem ritka az önértelmező,a költői szerep mibenlétét a vers középpontjába állító magatartás sem. A Poétika Uránia (a cím a nyelvújítás korabeli folyóiratra utal) 3-1-4 soros strófákból felépülő szerkezete-a középső 1 sor("szabálytalan költő") Nagy Gáspár fiatalkori létállapotának definíciója is. Direktebb közéleti mondanivalóg hordoz a Március 15. című vers:a háromszínű nemzeti trikolór a diktatúra hatására seszínűvé,jellegtelenné,szürkévé,feketévé válik válik,csakúgy,mint a fiatal arcok. Nagy bátorság kellett azidőtájt egy ilyen vers megírásához,publikálásához.  A korszak záróverse,a Kézen állani,az akkori magyar és emberi lét abnormitását,abszurditását hivatott megörökíteni. A "saját lábon megállni"metaforikus értelmű,hazánk függetlenedését,a Szovjetunióhoz való kötöttségét fejezi ki. A parányi albérleti szoba szintén történelmi tartalmat hordoz,ez magát a többszörösen megcsonkított országot jelképezi

Nagy Gáspár második alkotói korszakát nagyjából 1975 és 1990.közé tehetjük. Mivel költönk közéletre,történelemre igen élénken reflektáló alkotó,esetében nem jelenthet az problémát,hogy a magyar történelem korszakai párhuzamba állíthatók az ő alkotói periódusainak változásaival is. Az új alkotói korszak az 1975-ben megjelent Koronatűz című kötettel veszi kezdetét. A tematika itt is nagyon sokféle,a forma viszont jobban közelít a magyar hagyományokhoz,s egyre gyakoribb lesz a sorvégi rím. A Már gondolhatott című epigramma allegorikusan fejezi ki a különböző generációk történelmi tapasztalata közötti folytonosságot:a vőfély nagyapa a 19.századot,az unoka a 20.század második felét szimbolizálja. A vers című ars poetica mesterien felépített:a költészet az ultrahang belső mikrovilágából jut el az anyaságig,a generációk létét meghatározó otthonig. Megjelenik Nagy Gáspár költészetében a hosszú prózavers: a Kitárta szányait újraértelmezett boszorkány-mítoszokon,királyfis meséken keresztül mutatja be az ember talán legfontosabb,ősi ösztönét:a szabadság utáni vágyat. A pajtagyújtogatások felemlítése az 1950-es éveket juttatja az Olvasó eszébe. A vers végén a költő kétségbeesetten keresi az ősi misztikummal való kapcsolatot:a banyákat,a madarakat, de örök szellemi,spirituális értékek helyett csak az anyag marad:diók és csatok. A Talán egyszer című,ritmikailag József Attilát és Nagy Lászlót idéző alkotás a feltámadás elégtelenségének kimondásával,a pusztán szellemi dimenzióban zajló folyamatokkal szemben a a gyakorlati cselekvést sürgeti közvetett módon:a kihajított címert vissza kell emelni helyére,a fuldokló nemzetnek újra életet kell adni,a tűzszerszámokat viszont mellőzni kell,nem szabad,hogy a megváltás(azaz a kommunizmus bukása)háborúval,erőszakkal járjon. A legnagyobb baj a 6.strófában megfogalmazott,gyermekének-álarc mögé rejtett közömbösség. Nagy Gáspár ebben a versben látleletet állít ki kora Maggyarországáról. A Kádár-korszak hurráiptimizmusával ellentétben a kép meglehetősen szürke,sivár.A Talán egyszer a költő életművének egyik legnagyobb mozaikdarabja,irodalmi köztudatunkba,sajnos,kevéssé ágyazódott be. De azért sohasem késő...Ebben a könyvajánlóban most nem szólnék részletesen az Öröknyár:elmúltam 9 éves című,az irodalmon,mint szűkebb művészeti diszciplinán jóval túlmutató alkotásról,megtették ezt nálam jóval szakavatottabb irodalmárok,történészek. Itt most csak egyetlen szempont:az avantgarde forma. Erről a történelmi tragédiáról még nem lehet egész,letisztázott mondatokban beszélni,erre még nincs lehetőség. Csak a fájdalmas szavaknak,kavargó érzések mögött rejtező világos erkölcsi parancsnak lehet hangot adni. Akkor,1983-ban erre volt lehetőség.

Nagy Gáspár harmadik nagy alkotói korszaka a rendszerváltás időszakával veszi kezdetét. Sokként éri a költőt az,hogy a demokratikussá vált közösség tovább hordozza bűneinek,bűnöseinek egy részét. Az új értelmiségi feladat immár a megtartás,a történelmi értékek megőrzése. Az 1994-es kötet már címével(Fölös ébrenlétem)is kifejezi,hogy a költő,mint létforma,kezdi útját veszíteni a társadalomban. A Följegyzés című,groteszk önvallomásban az emberek egy része a tradicionális hitet modernizálni akarja,elfeledkezve a keresztáldozat lényegéről.Minden a fogyasztói társadalom része lesz,a felelősen gondolkodó költő már nem tudja,"Kinek a vers?/És mire a szó"( Az utolsó ( előtti) szó jogán.Simonyi Imre emlékének). Személyes tragédiák is kísérik a költő életét:egyre több barát,kolléga,példakép költözik el közölünk. A harmadik alkotói korszakban megszaporodnak az emlékversek,alkalmi versek.Az Éjszakáimban lámpafény Németh László halhatatlan emléke előtt tiszteleg. Nagyon kifejező metafora:"Mert az agyvelő lángja/bevilágított csalános erdőt...". Ezt a világító-szerepkört,ezt az élesztő szellemet részben Nagy Gáspár is átvette Németh Lászlótól. Nem marad el a múlttal,az elmúlt évtizedek kommunista diktatúrájával való szembenézés sem:a Szigorúan titkos állambiztonsági barlangrajz című vers az 1956 utáni spion-rendszert,a kommunista diktatúra besúgóhálózatát jellemzi egyedülálló szarkasztikus humorral,üzenve a mának:vannak történelmi bűnök,melyeket nem lehet elfelejteni. A harmadik korszak a versek hangvételében,a környező világhoz való viszonyulásban is újulást hoz:a meghatott tisztelet nyelve és érzése mellett új szín jelenik meg,a szarkasztikus humor. A nemes célok,melyekért Nagy Gáspár generációja küzdött,sokszor kisszerű napi vitákba oltott egyet-nem-értésben öltött testet 1989 után.A világ józansága eltűnt,az egyén józansága "hősi állapot"-tá vált ( Ezredváltó sorok Illyés Gyula epitáfiumához). Az egyén sokszor csak rossz megoldások közül tud választani("Mert a jelen választék/már ne haragudjék/Kegyelmed/speciel nekem nem választék...."). 

Nagy Gáspár irodalmunk egyik állócsillaga. Poétikája megkerülhetetlen,erkölcsi tartása megkérdőjelezhetetlen. Ajánljuk az ő Összegyűjtött verseit minden irodalomkedvelő és azt bármilyen szinten művelő ember számára. Ez a könyv,mely Görömbei András(aki sajnos,már nincs köztünk)igen gondos szerkesztői munkáját dicséri. Egy könyv,telis-teli remekművekkel.

Püski Könyvkiadó,Budapest,2007.