Szélpál Árpád:Tüntetés

Amikor Kassák Lajos a 20. század elején megindította progresszív avantgarde folyóiratait, szinte azonnal kiformálódott ezek körül egy belső kör, egy mag, mely formájában és tartalmában is meg akarta újítani a tradicionális
magyar poézist. Szélpál Árpád ennek a magnak volt tagja, fiatal volt és lázadó, élete egy szakaszában pedig szélsőbaloldali, ezt amúgy Kassák nem nézte jó szemmel.
A Tüntetés című könyv, vékonyka verseskötet, 1918-ban jelent meg. Mivel akkoriban az emberek mással voltak elfoglalva, például tüntettek, Szélpál Árpád versei nem keltettek nagy visszhangot. A polgár, aki olvasta a könyvet, felháborodottan dobta félre, ugyanis:
- baloldali volt
- tele volt expresszionista avantgarde költeményekkel
- a lendület, a dinamika, olykor átcsúszott az erőszak istenítésébe, ami igenis elítélendő, még akkor is, ha költő teszi
- reménykedett a forradalomban- ez utóbb szinte halálos bűnnek minősült
- néha marxista volt, néha szimplán ateista, olykor racionalista
Tehát: fiatal volt, lendületes, semmi kimunkáltság, semmi faragás, csak gyerünk előre, dünamisz, ahogy a modern keresztények mondják.
Csakhogy ettől még nem lesz valaki költő. Véleményem szerint a Tüntetés túl korán és túl zavaros történelmi helyzetben jelent meg. Szélpál Árpádnak illetve a Kiadónak várnia kellett volna ezzel. Kicsit lehiggadni, kicsit megnyugodni. És akkor, ha mindez megvan, akkor fogni a versíráshoz.

A Tüntetés című verseskötet igazi avantgarde könyvritkaság, mely nagy történelmi viharok zúgásában íródott. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása