David Wilkerson: Kereszt az aszfaltdzsugelben

A legtöbb keresztény misszionárius mindig hagy magának egy menekülési útvonalat. Állami pénzből dolgozik, és ha omlik a rendszer, már ott sincs, a világ másik táján kell segítenie a szegényeknek. Keres magának egy másik intézményt.
David Wilkerson nem intézményt keresett, hanem Isten szavát hallgatta, és Isten utasítását vitte véghez. Egyszerű vidéki lelkész volt ( már amit ez Amerikában jelent), ám egyszer csak szólt hozzá az Úr: menj New Yorkba! És Wilkerson nem maradt gyáva, nem dugta be a fülét, hanem ment. A kocsijában aludt egy veszélyes környéken ,mert nem volt szállása.
Elment a város legsötétebb gettójába, hogy ott segítsen azoknak a bandatagoknak, azoknak a partravetett fiataloknak,akiknek a leginkább szükségük volt a segítségre. Ezeknek a srácoknak korábban senki nem adott semmit, szeretetet legkevésbé. David Wilkerson atya elvitte hozzájuk a ruhát, a lakást, az Igét, mindenkinek, azt, amire szüksége volt.
Hajléktalanok, alkoholisták, heroinista terhes anyák, jó útra tért korábbi bandavezérek, agresszivitásukat munkává, értelmes hivatássá alakító fiatalok, nagyon sokat köszönhetnek Neki.

A világ pedig köszönhet több nagyszerű könyvet, például a Kereszt az aszfaltdzsungelben címűt, melyben Wilkerson atya részletesen leírja egy hatalmas misszió történetét, mely történet soha nem érhet véget. Hiszen mindig lesznek drogosok, és mindig lesznek Wilkerson atyák. Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik már hallották Isten szavát, s tudják: valamilyen feladatot mindenki kapott az Úrtól. Ki könnyebbet, ki nehezebbet.

Nézze meg az ember! -ezt az oldalt is: sajtoszemle.blogspot.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása