Könyvekről mindenkinek

Ha valaki Istenről ír, akkor az az írás nyilvánvalóan sokrétű és összetett lesz. Jim Cymbala lengyel származású amerikai lelkipásztor Többre lettél teremtve című könyve igei ihletettségű, remekül megírt, Istenhez vezető olvasmány. Teljes egészében nem áll módunkban elemezgetni- nem is lenne sok értelme- inkább csak a könyv főbb jellemzőit emeljük ki. 1. Ha valaki befogadja szívébe Krisztust, akkor kap egy kijelölt feladatot Istentől. Olyan szolgálati ajándékot, melyet csak neki és senki másnak nem ad az Úr. Hallgatni kell Isten szavára, oda kell figyelni a Szent Szellemre, be kell tölteni az elhívást. Sajnos, manapság sok keresztény inkább a világi hangokra ügyel, semmint a szellemiekre. 2. Cymbala- nagyon taktikusan- bár szól a Szent Szellemről, elkerüli a protestáns egyházi körökben manapság kényes témát: a karizmatikusokhoz való viszonyt. Talán meglepőnek tűnhet, hogy ezt írom, de bölcsen teszi. Ezzel ugyanis tágítja Olvasóinak körét, akik tudnak a könyv lényegi mondanivalójára,

Gárdonyi Gézát általában egykönyvű vagy maximum " kétkönyvű" íróként ismerjük. A hazai kánonba az Egri csillagok és A láthatatlan ember került be. Pedig az Isten rabjai kiváló történelmi-lélektani regény, véleményem szerint az egyik legmerészebb írói kiállás a vallási fanatizmus ellen. A történet a 13. században játszódik, a magyar történelem egyik legviharosabb időszakában. IV.Béla király kolostort építtet lányának, Margitnak, aki elhívást kapott az Úrtól, hogy apáca legyen. A történetet azonban nem az előkelők szemével látjuk, hanem Jancsi szemével, aki a kertész kisfia. apja meghal, anyjával ketten folytatják a kertészkedést. Egyszer azonban ellátogat hozzájuk a prépost, és azt parancsolja Jancsi anyjának, hogy álljon be szolgáló apácának az újonnan épülő Nyúlszigeti kolostorba. Az anya örömmel eleget is tesz a kapott utasításnak, valamivel azonban nem számol: ha apáca lesz, elszakítják tőle kisfiát. Így is történik. A fiú egy szerzetesrendben nő fel, s mindig arról ábr

Cliff Richard a 20-21.századi könnyűzenei élet ikonikus alakja. 1940-ben született, de még ma is koncertezik. Életében sorsfordító esemény volt a megtérés. Befogadta szívébe az Urat, és minden lehetőséget felhasznált, hogy másokat is elvezessen Isten igazságára. Te, én és Jézus című könyvében arra vállalkozott, hogy leírja:mit is jelent számára a kereszténység. Legelsősorban is: megtérést, a bűnök bevallását, személyes kapcsolatot az Úrral. Aztán a Biblia megismerését, méghozzá alaposan. Aztán a keresztény élet, az Istennel való mindennapi kapcsolat örömmel történő megélését. Nem valami vénasszonyos kereszténység ez, hanem aktív, dinamikus, progresszív. A Te, és és Jézus című könyv főképp fiataloknak szól, de idősebb keresztények is meríthetnek belőle. Hitet, lendületet, új életet. Rendkívül egyszerű felépítésű könyv ez: bibliai igehely után következik egy 10-15 mondatból álló gondolatsor. Befogadható mindenki számára. A 175. oldalon például a húsvét jelentőségéről ír, olyan ihlete

Ne gondoljon senki semmi rosszra! John Piper pusztán arra utal ezzel a címmel, hogy a protestáns kereszténység az elmúlt évszázadban igencsak elfeledkezett a hit egyik legfontosabb gyümölcséről, az örömről. Piper hedonizmusa tehát nem más, mint az örömmel, vidáman megélt bibliai keresztény hit. A Szenvedélyem, Isten című könyv a keresztény élet minden aspektusában útbaigazít arra nézve, hogyan talájuk fel abban az örömöt. Hogyan lelhetünk örömre a pénzben, anélkül, hogy túlzottan hajszolnánk a meggazdagodást? Hogyan és miért jelent örömöt számunkra a házasság, s miért nem tekinthető nagy áladozatnak a hűség? Hogyan találhat az igaz keresztény hívő örömöt a hitért való szenvedésben, anélkül, hogy vezeklővé, aszketikussá válna? Miért kell folyton dícsérnünk az Urat?  Piper döbbenetes kérdéseket tesz fel, s ezekre a döbbenetes kérdésekre biblai igehelyek alapján ad választ. A Szenvedélyem, Isten című könyvet azoknak a keresztény hívőknek ajánljuk, akik már jó pár éve az Úrban járnak, d

Van olyan, hogy egy amúgy jó könyv kap egy nagyon rossz címet. Véleményem szerint Nagy Zoltán Mihály szabadverses formában megírt regénye pontosan azt mutatja be, hogy a Szodoma-lét, az nem ünnep. Az gyász. Ebben a könyvben minden alak boldogtalan: a folyton nőket gyűjtögető művezető, a szerelembe esett asszony, a naiv férj- mindenki vágyik valamire, amit már soha nem fog megkapni. De ennek a falusi Szodomának lakosai soha nem fognak megtérni az Úrhoz. Legalábbis ebben a könyvben nem. Az Ünnep Szodomában a bűn története, ahogy az velünk, hétköznapi emberekkel olykor-olykor megesik. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2014. xxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszemle.blogspot.com

A legtöbb keresztény misszionárius mindig hagy magának egy menekülési útvonalat. Állami pénzből dolgozik, és ha omlik a rendszer, már ott sincs, a világ másik táján kell segítenie a szegényeknek. Keres magának egy másik intézményt. David Wilkerson nem intézményt keresett, hanem Isten szavát hallgatta, és Isten utasítását vitte véghez. Egyszerű vidéki lelkész volt ( már amit ez Amerikában jelent), ám egyszer csak szólt hozzá az Úr: menj New Yorkba! És Wilkerson nem maradt gyáva, nem dugta be a fülét, hanem ment. A kocsijában aludt egy veszélyes környéken ,mert nem volt szállása. Elment a város legsötétebb gettójába, hogy ott segítsen azoknak a bandatagoknak, azoknak a partravetett fiataloknak,akiknek a leginkább szükségük volt a segítségre. Ezeknek a srácoknak korábban senki nem adott semmit, szeretetet legkevésbé. David Wilkerson atya elvitte hozzájuk a ruhát, a lakást, az Igét, mindenkinek, azt, amire szüksége volt. Hajléktalanok, alkoholisták, heroinista terhes anyák, jó útra tér

Alkoholisták, kábítószeresek, gyógyszerfüggők, szerencsejáték-függők, és mindenki, aki pszichológiailag furcsának és rendellenesnek érzi magát, olvassátok el Dr. Bíró Sándornak Az önpusztító életmód című könyvét! Nagyon logikus magyarázatot ad a különféle függőségekre- Bálint Mihálynak, az egyik legnagyobb magyar pszichiáternek meghatározását és szóalkotását tekinti kiindulópontnak. Ez a szó pedig a filobata ( az akrobata mintájára). A filobata az a személy, aki szereti a veszélyt. Az újat, a trendit, mindent ki akar próbálni. Legyen az motoros száguldás vagy éppen egy új drog. A filobata személynek nincs veszélyérzete, illetve, ha van is, éppen abban talál élvezetet, hogy legyőzi a félelmét. Támad, és nem reszket. És ennek persze semmi köze sincs a bátorsághoz. A másik kulcsszó, amit Bíró Sándor a függőségre hajlamos személyekkel kapcsolatban használ, az a nárcisztikus. A nárcisztikus embernek nincs empátiája, szélsőségek között mozog, állandóan bizonyítani kell, hogy kiválóbb, mint

Faludi Ferenc még a nyelvújítás kora előtt élt és alkotott, ez nagyszerű ürügy arra, hogy az "illetékes elvtársak" kivegyék őt az irodalmi kánonból, mondván: a közönség csak nehezen értené meg Faludi költői nyelvét. Csakhogy Faludi Ferenc egy 18. századi igaz, keresztény ember volt, hite műveiben is tükröződik. Kellemetlen lenne tehát a mai liberális kultúrpolitikusoknak egy efféle embert kiemelni... Pedig nagyon magas színvonalú irodalmat művelt. Jó példa erre a Nemes Ember című színdarab( a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: átültetésről van szó, angolból került a magyarba, Josef Dorell jezsuita szerzetes műve volt eredetileg) , melyben Faludi a nemességet próbálja arra rávenni, hogy birtokainak kezelése, a fényűző gazdagság ne vonja el figyelmét a legfontosabbtól: Istentől. A színmű központi alakja egy Eusebius nevű jámbor szerzetes, aki Neandert, a városba tévedt idegent oktatja Isten felől, a helyes élet élet és a helyes erkölcsök tárgyában. Legfontosabbnak azt tartj

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Biblia kétezer oldal önismétlés: mindig ugyanazt a mondandót variálják. Na, hát erre bepöccentem, és ajánlottam az illetőnek Derek Prince könyveit. Hihetetlen az öregúr, olyan dolgokat bogoz ki az Igéből, amit egy egyszerű hívő talán soha életében észre sem vesz. Az őszinte, szívből fakadó hit párosul nála elképesztő kreativitással, mégsem viszi félre a Szentírást, sőt... A Szellemi konfliktus című könyvének alapgondolata az, hogy Isten és a Sátán folyamatosan küzd egymással, még napjinkban is tart ez a küzdelem. De ez a harc szellemi szinten folyik, mivel Krisztus már bebizonyította, hogy testileg képes legyőzni a kísértéseket, azaz a Sátánt, mégpedig akkor, mikor megkísértetett a pusztában a negyven nap böjt után. Ennek a szellemi harcnak módozatait taglalja Derek Prince. Segíti a hívőket abban, hogy sikerrel vívják meg a csatákat az Úr nevében. Még azt is megtudjuk, milyen szimbolikája van a Bibliában a római legionáriusnak. Lehet, hogy S