Jean-Claude Carrière-Umberto Eco:Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől!

Lehetséges-e, hogy az elektronikus könyv illetve az internet kiszorítsa, megsemmisítse a hagyományos, papír alapú, nyomtatott könyvet? Erre a nem könnyű kérdésre keresi a választ kissé provokatív címmel ellátott könyvében Jean-Claude Carrière és a neves olasz író, szemiotikus és könyvgyűjtő,Umberto Eco. A gondolkodás formája esetünkben kötetlen, de szerkesztett beszélgetés, melyet Jean-Philippe de Tonnac koordinál. Mindannyiunkat alaposan érintő problémákat tárgyalnak a lehető legmagasabb szinten, öröm a olvasás mind a szívnek, mind az intellektusnak. Nagyon sok mindenről esik szó: nemcsak könyvekről, de az emberiség kultúrájának egész helyzetéről, éppen ezért ebben a könyvajánlóban csak felvillantani tudok a rengeteg témából, remélve, hogy ezzel csábítom Önöket a teljes könyv elolvasására. 

Mindjárt az első mondatokban kapunk egy felületesnek és túl egyszerűnek tűnő választ a kérdésre: nem. A technikai forradalmak sohasem pusztítják el teljesen az előző technikai forradalmak eredményeit. A könyv nem ölte meg az élőszavas közlést, a rádió nem ölte meg a könyvet vagy írott sajtót, a mozi nem pusztította el a rádiót, a tévé sem ölt meg a mozit, a számítógépek elterjedése sem akadályozta meg az embereket abban, hogy televíziót nézzenek. De tovább is mehetnénk, a könyv megjelenése óta eltelt tíz év fejleményeit ismerve:a videók, podcastok sem tüntették el a hagyományos szöveges weboldalakat. Csak éppen a számok csökkennek, az érdeklődés apad a korábbi " csúcstermékek" iránt, ezzel együtt nehezebbé válik a hagyományos modellek üzleti fenntartása. Csak a leginkább elhivatottak maradnak meg. De ezt a beszélgetők egyike sem sajnálja. 
A feltett kérdés azonban nem intézhető el ennyivel. Merthogy további kérdéseket vet fel:milyen könyvek maradnak fenn az utókorra és milyenek pusztulnak el? Nagyon érdekes az arisztotelészi példa:a nagy görög filozófus, amikor kora és az egész görögség nagy tragédiaíróit vette sorra, nem említette sem Aiszkhülosz, sem Szophoklész, sem Euripidész nevét. Ma pedig őket tanítják az iskolában, mint a klasszikus görög tragédia mestereit. Akkor Arisztotelésznek rossz volt az ízlése, vagy éppen ellenkezőleg:az általa favorizált görög zsenik művei elpusztultak ( többször szóba kerül az alexandriai illetve a pergamoni könyvtár pusztulása: mindkettő tűzben égett el. Eco egyébként kétségbe vonja, hogy valóban negyvenezer kötetet őrzött volna az alexandriai könyvtár)? Mert a kultúra nem minden alkotása marad fenn, van, melyeket az emberi szándék pusztít el. Ki dönti el egy adott kultúrában, hogy mi a jó mű és mi nem az? A politikai hatalom képviselője, a cenzor? A kapitalista piac?Az értelmiség, a kritikusok? Valahol mindhárom. 

Számomra ennek a könyvnek legértékesebb része az, amikor az emberiség bolondjairól beszélgetnek. Mert könyveket nemcsak okos, de téveszméket kergető bolond emberek is kiadnak, és- Eco szerint- a bolondság pontosan abban különbözik az értelemtől, hogy rendkívül harsány. Példa: Egy Edgar Berillon nevű akadémikus 1915-ben írott könyvében "tudományosan" bebizonyította, hogy a németek többet ürítenek a franciáknál. Egy francia tudós könyvet írt arról, hogyan kell átírni a francia nyelvet egyiptomi hieroglifákká. De akad többezer oldalas könyv arról, hogy Ádám és Éva scédül beszélt. Szóval, a könyv ugyanúgy helyet ad az emberi értelmnek, mint az ostobaságnak. Ez valahol vigasz: nem kell mindent elhinni, amit olvasunk. 

A Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől! című könyv mindenesetre nagyon igaz, és nagyon releváns mű. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel kultúránk mai állapota. Sok gondolkodás, remek szórakozás. 

Európa Könyvkiadó,2010,fordította Sajó Tamás