Umberto Eco:Öt írás az erkölcsről

A 20.század utolsó éveiben válságba kerültek, megkérdőjeleződtek a korábban általánosan elfogadott közösségi normák. Éppen ezért sok ember feltette magában a kérdést:beszélhetünk-e a korábban megszokott, tanított erkölcs válságáról is? Umberto Eco könve, mely öt nagyszerű esszét tartalmaz, erre a nem éppen egyszerű kérdésre keresi a választ. Ebben a könyvajánlóban- talán kissé szokatlan módon- rákérdeznék a könyvben olvasottakra, továbbgondolásra ösztökélem saját magamat. Bizonyára lesznek a Kedves Látogatók között olyanok, akik ezt nem találják túlzottan szórakoztatónak, jómagam viszont azt gondolom, felelősen csak úgy lehet erkölcsről gondolkodni, ha polemizálunk, vitázunk róla. Talán akadnak majd e poszt olvasói között, akik megrohamozzák a könyvtárakat, könyvesboltokat, antikváriumokat...vagy naiv vagyok?

Feltűnő, hogy Eco egyetlen szóval sem említi a hétköznapi ember erkölcseit. Nincs szó Mari néni vagy Pista bácsi erkölcsiségéről, becsületérzéséről,szabálykövetéséről- avagy szabályszegéséről. Pedig mégiscsak az volna a legfontosabb ,hogy a nem értelmiségi munkát végző, gyári munkásként, irodistaként, kisiparosként dolgozó emberek erkölcsösek maradjanak, ne veszítsék el a tisztességbe vetett hitüket. Egyrészt azért lenne ez fontos, mert ők alkotják a társadalom többségét ( igen ,még a fejlett országok lakosságának többsége sem filozófua, sőt...), illetve ők adják tovább az erkölcsi értékeket a gyerekeknek, akikből viszont már valószínűleg értelmiségi lesz. Egy világi gondolkodású, józan, a jelenben és a jövőben élő ember akkor erkölcsös, ha hiszi, hogy jobb dolog erkölcsosnek lenni, mint erkölcstelennek. Ehhez azonban kellene a jövőbe vetett hit és reménység. Sokaknál ez veszett el. 
Annál többet szól viszont Eco a politikai osztály, az értelmiség és a sajtó világának erkölcseiről. Mára (2025-ben írom ezt a recenziót) romokban hever. S még az sem látszik, hogy ezeken a romokon miféle új világ fog felépülni. A szabadság már nem lehet kizárólagos vezérelv, mert kiderült:a szabadság csak látszólagos, az átlagos európainál "lazább" politikus is tanult elemekből, panelekből építi fel "szabadon" elmondott beszédeit. Nagyon be van dobozolva minden, sémák és panelek határozzák meg mindnnapi életünket. Sokszor mi magunk is gyártunk ilyen sémákat. 
Történnek azért kísérletek az erkölcsi válságból történő kilábalásra. Ilyen kísérlet annak a jobboldali eszmerendszernek felélesztése, melyet Eco "ősfasizmus"-nak nevez. A könyv legtalálóbb és legakutálisabb része ez, úgyhogy ideírnám, Eco szerint milyen kritériumok jellemzik ezt a végtelenül erkölcstelen eszmerendszert:
-hagyománykultusz
-modernizmus elutasítása
-öncélú cselekvés kultusza
-a véleménykülönbség árulás
- másságtól való félelem
- a frusztált középosztály, mint célcsoport
- idegengyűlölet
-az ellenség egyszerre belső és külső, erős és gyenge
- a pacifizmus cinkosság az ellenséggel
- gyengék megvetése
- az embereket hősi szerepre nevelik
-az egyénnek nincsenek jogai
- "újbeszéd" orwelli értelemben.
Eco mélyen elítéli az ilyen alapokon működő rendszereket. 
Nagyon érdekes még a sajtóról szóló esszé is. Eco szerint a média önmagát mozgatja, egymástól kérdez és egymásnak felel, elszakadt az olvasóktól/nézőktől. Mégis, azt mondja Eco, szükség van írott sajtóra. 
Szerintem is. 

Ajánlom Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről című könyvét mindazoknak, akiket érdekel a világunk.Tehát mindenkinek. 

Európa Könyvkiadó, Budapest,2007.Ford.Dorogi Katalin