Moravánszky Ákos:Versengő látomások

A könyv alcíme:Esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében 1867-1918.

Társadalom és építészet mindig is szoros kölcsönhatásban álltak egymással. Mindkettő folyamatosan, az emberiség történelmének egésze folyamán hatottak és hatnak a másikra.Moravánszky Ákos: Versengő látomások című könyve azon az úton vezet bennünket, melynek végén megértjük, hogyan kapcsolódtak az Osztrák-Magyar Monarchia idején az építészeti újítások és koncepciók a társadalmi-eszmei változásokhoz. E rövidke könyvajánlóban csak felvillantunk egy-egy gondolatot ebből a rendkívül értékes, igen gazdag műből. Cél az, hogy Kedves Látogatóink elolvassák a könyvet és továbbgondolják az olvasottakat. Moravánszky könyve ez utóbbira kiválóan ösztönöz. 

Az Előszóból egy igen érdekes történetet, egy fiatal,majdhogynem pályakezdő építész bécsi ösztöndíjának történetét ismerjük meg, majd képet kapunk az 1970-as évek lassan- de tényleg csak lassan Nyugat- Európa felé nyitó építészettörténet-írásáról. Enne kapcsán már a korban felmerült- nemccsak az építészetben, de történettdományban, irodalomban is- hogy mennyire és milyen szempontok alapján tekinthtő egységes kulturtális-történeti-gazdasági régiónak Közép-Európa?Vajon kialakult-e egy közép-európai közös identitás? ( Recenzens nem túl szívderítő válasza az, hogy az értelmiség bizonyos köreiben igre, gondoljunk Esterházy Péter vagy Milan Kundera írásaira, Jancsó Miklós filmjeire- ám a lakosság nagy részét a gondolat hidegen hagyta. Milyen kevesen tanulnak ma Magyarországon csehül, szlovákul, lengyelül, de már a németül tanulók arányszáma is egyre csökken. Pedig a közép-európai identitás jó alternatívája lehetne az angol nyelvet előtérbe helyező globális világképnek!). Szerző megemlíti Hanák Péter és Szűcs Jenő történészek munkáit, mint amelyek nagy hatással voltak rá. Nagyon érdekes- jómagam korábban sohasem hallottam erről- hogy Leibniz tervezte egy egyetemes nyelvet és egyetemes tudást magában foglaló enciklopédia megalkotását, és hogy Fischer von Erlach építész megalkotta ennek építészeti megfelelőjét 1721-ben- ezzel egyúttal ellentmondott Leibniz elméletének, mert Erlach egy diszciplinára szorítkozó enciklopédiája azt bizonyította, hogy multidiszciplináris enciklopédia csak az egyes "tudások" összeadásával képzelhető el. Azóta ezt könyvkiadók sorozatai ékesen bizonyították. 

A második fejezetben egy hazánkban kevésbé ismert építészről, Gottfried Semper munkásságáról esik szó. Már az elvek is nagyon érdekesek: Semper, akárcsak Richard Wagner zeneszerző, a demokráciát csak úgy vélte elérhetőnek, ha egy karizmatikus vezető úgymond átvezeti a népet a demokráciába. A racionális és irracionális keveréke ez, s a klasszikus liberalizmus korabeli képviselőinek szemében ez a modell megvalósíthatatan. ( Recenzens kissé szarkasztikusan hozzáteszi: a klasszikus liberalizmus korabeli képviselői között igen kevesen számítottak karizmatikusnak...). Semper igencsak visszafogta a császárvárosi pompát:rávette a költségvetési fegyelmet mindig is szem előtt tartó- és az ezt felemlegető érvrendszerekre mindig is fogékony- Ferenc Józsefet, hogy spóroljon a császári palota építésén. Ezzel Bécs elveszített egy reprezentatív épületet, viszont könnyebben épült be a polgárság ízlésének megfelelően az üressé vált tér. 
A szecesszióval kapcsolatban Moravánszky Ákos az alábbiakat emli ki: szorosan kötődik a divathoz, adott kor ízlését kívánja megörökíteni, a látható tér aprólékos szabályozására törekszik, 1890 körül élete virágkorát, de 1905 körül már " dekorativizmus"-nak számított. Az aprólékosságot, sajnos, nehéz tagadni, de azért a szecesszióval- különösen annak magyarországi változatával- kapcsolatban érdemes lenne kiemelni a népi motívumok használatát, valamint a lázadást, mint motívumot, értékrendet. Részletesen szól a Szerző Lechner Ödön munkásságáról, aminek recenzens azért is örül, mert sokaknak ő kedvenc magyar építésze. Otto Wagnerrel kapcsolatban az ormanens hanyatlását emeli ki. 

Moravánszky Ákos könyve kitűnő, talán az egyik legjobb magyar építészettörténeti könyv. Interdiszciplináris, igen tág látókörű megközelítése alkalmassá teszi aara, hogy történeti és bármilyen művészeti kurzusok is örömmel forgassák. Ajánlom tehát ezt a könyvet történészeknek, építészeknek iés mindenkinek, akit érdekel a 19-20.század kultúra és történelme. Remekmű. 

Vince Kiadó,1998