Will Storr:A történetmesélés tudománya

 Will Storr könyvének alcíme:Hogyan hatnak egymásra a történetek, és hogyan építsük fel azokat.

Egész életünk történetekből áll.Hosszúakból és rövidekből, szomorúakból és vidámakból. Mégis, sokak nehézségekkel küzdenek akkor, mikor el kell mesélni ezeket a történeteket, legyen az a mesélés szóban, Írásban vagy valamilyen audiovizuális eszköz segítségével. Will Storr: A történetmesélés tudománya című könyve abban segít nekünk, hogy megismertet a történet, mint olyan, pszichológiai alapjaival. Hogyan éli át az ember saját élete történeteit? Miként kell egy történetet úgy elmesélni, hogy az hasson a befogadóra? Miképpen kell nagyjából igaz történetet írni, s milyen esetekben hat igaznak egy történet? Ezekre és még sok más kérdésre ad releváns és sok esetben igencsak meglepő válaszokat Will Storr kitűnő könyve. 

Nagyon fontos gondolatot fejt ki bővebben a Szerző az első fejezet elején. Mégpedig azt, hogy neurális rendszereink kizárólag akkor aktiválódnak, ha bennünk vagy környezetünkben valamilyen változás történik. Ezek lehetnek fizikai változások vagy éppen pszichikai, szellemi változások. Odafigyelni is akkor tudunk valamire, hogyha élénk, eleven, dinamikus ingerek futnak környezetünkben. A történetmesélés kulcsa tehát a változás, a meglepetés, a mindig-újat-mutatás-. monoton történetekre nehezen figyelünk ( recenzens egy apró megjegyzéssel él:sok történetmesélő viszont túlzásba viszi a változások kreálását, nem hagyja a befogadót gondolkodni, az elmét ejtőzni, kicsit megnyugodni, felmérni az adott helyzetet. A túlzottan gyors változás, a folytonos dinamizmus, lüktetés éppoly káros tud lenni, mint a monotonitás). Igaza van Yorke-nak, aki azt mondja, minden filmrendező azt a pillanatot keresi, amikor a karakter felismeri a változást, és ez a felismerés megjelenik az arcán. Storr idéz nagyon hatásos nyitómondatokat, melyek egészen biztosan változás idéznek elő az Olvasóban- egészen illusztris társaság képviselteti magát a sorban, Albert Camustó J.K. Rowlingon át Susanne Collinsig( az ő nevét legtöbben az Éhezők viadala könyvből és sorozatból ismerik). Általában is jellemző a könyvre, hogy a legnagyobbaktól veszi a példákat, pl. Dickinstől, Hellertől. Storr arra is keresi a választ, mitől leszünk mi annyira kíváncsiak, hogy már egy kilenc hónapos csecsemő is szívesen nézeget ismeretlen tárgyakat. A kíváncsiság benne van a génjeinkben. Aki történetet mesél, legyen az író, filmes,képzőművész ( igen, a képzőművészet is bizonyos értelemben történetmesélés), szóval, aki történetet mesél, annak mindig tekintettel kell arra lennie, hogy az emberek módfelett kíváncsiak.
Ha továbblépünk a második fejezetre, tudatosul bennünk, hogy minden történetnek van egy vagy több hőse. Saját életünkben magunkat tesszük meg hősnek, Storr szerint az egészséges psziché így működik ( talán lennének, akik vitatkoznának ezzel). Azok az igazán jó regények, melyekben az Olvasó azonosulni tud a hőssel, ezáltal olyan érzése támad, mintha róla szólna a történet. A 43.oldalon azt olvassuk, hogy ez az újraalkotás az érzékek szintjén is működik- megjegyzem, még nem olvastam Patrick Süskind Parfüm című regényét, de el fogom olvasni. Azt is megtudjuk, a könyvből, mi köze a kifinomult szociális ösztönöknek a történetmeséléshez, illete- befogadáshoz.

Kinek ajánlhatjuk Will Storr: A történetmesélés tudománya című kiváló könyvét? Íróknak- nemcsak kezdőknek, haladóknak is- , filmeseknek, és minden olyan tudomány művelőjének, ahol narratív módon kell igaz történetet elbeszélni- ilyen a történettudomány, a folklór, az irodalomtudomány,a biológia bizonyos területei és még folytathatnám. Will Storr könyvéből mindenki fejlesztheti kreatív készségét,és rengeteget tudhat meg az emberről. Ezért aztán pszichológusoknak, pszichiátereknek is ajánljuk, bármi is legyen a szakterületük.

 

Tea Kiadó, Budapest, 2024