Riley Black-Riccardo Frapiccini:Dinoszauruszok.Portrék egy elveszett világból

 Hazánkban és Európában számtalan könyv megjelent már a dinoszauruszokról- különösen a nevezetes Spielberg-film bemutatója után. Általában ezek a művek néhány faj bemutatására szorítkoznak, inkább az ifjúsági vagy gyermekkorosztálynak készülnek. Riley Black és Riccardo Frapiccini: dinoszauruszok. Portrék egy elveszett világból című könyve merőben eltér ezektől. A tudományos ismeretterjesztés legnagyobb művei közé tartozik ez az -akár albumnak is nevezhető- könyv. Mind szövegét, mint képanyagát tekintve elsőrangú. E rövid könyvajánló,sajnos,kénytelen a könyv alapkoncepciójára korlátozódni, illetve néhány bemutatott fajra felhívni a Kedves Látogató figyelmét.

Black kiemeli, hogy általában véve nagyon keveset tudunk a dinoszauruszokról, van olyan faj, melynek még egész koponyáját sem sikerült fellelni. Ennél is problémásabb a "Hogyan nézett ki?"- kérdés. Amikor Frapiccini a zseniális illusztrációkon bemutat egyy-egy fajt, akkor a tudományos közmegegyezés szerinti legvalószínűbb külső megjelenést veszi alapul. Azt már nagyjából tudjuk, mikor éltek a dinoszauruszok. Black elfogadja a paleontológusok többsége által elfogadott álláspontot, miszerint a dinoszauruszok túlélték a perm időszakban lefolyt negyedik ihalási hullámot. Mintegy 252 millió évvel ezelőtt a mai Szibériában egy hatalmas vulkánkitörés több, mint hétmillió négyzetkilométeres területet borított be, rengeteg káros anyagot továbbítva a Föld légkörébe, alaposan megváltoztatva a bolygó hőmérsékletét, és általában véve éghajlatát. Az ősmelősök, őshüllők, őshalak többsége elpusztult, valamiért a dinoszauruszok ősei túlélték a katasztrófát. Black noagyon korrektül, elmagyarázza, hogy a miértről több tudományos álláspont is van, de további adatok, bizonyítékok gyűjtésére van szükség. A másik időbeli szélsőérték a 66 millió évvel ezelőtt a Yucatán-félszigeten becsapódott meteorit ( vagy ahhoz hasonló) pusztítása. Black hangsúlyozza a becsapódás nyomán kialakult infravörös effektust, ami önmagában számtalan élőlény kihalását okozta.Most nem térnénk ki a meteorit-becspódás részletes leírására, elég annyi, hogy ez a dinoszauruszok kihalásához, a madarak és kisemlősök elterjeédséhez vezetett. A dinoszauruszok virágkorukat- Black és a legtöbb paleontológus szerint- a jura időszakban élték.
Black szerint a legelső dinoszauruszok kisméretűek voltak, egyszerűen azért, hogy az utolsó óráikat élő nagyragadozók ne tudják őket levadászni. Azonkívül zsákmányaik is kis méretűek voltak, igen nehéz lett volna páfrányokkal táplálni egy több tíz méteres testet- a későbbiekben mégis sor került ilyen élőlények elterjedésére is. Érdekes a matematikai számítás:A Tyronnosaurus Rex és és a legelső dinoszaurusz.féle élőlény felbukkanása között eltelt több, mint 165 millió év. Az "elsők" már régen kövületté váltak, mire az igazán fejlett fajok megjelentek.
Persze, kérdés, hogy melyeket tekintünk már fejlett dinoszauruszoknak. A coelophysist már biztosan, pedig csak egy relative kisméretű, 3 méterre megnövő gyík volt. A Megapnosaurus önmagában véve eég ijesztő lehetett, a ragadozó Herrerosaurus pedig már elfogyasztott kisebb dinoszauruszokat is, a Saurosuchus leginkább a mai komodói varánuszra emlékeztet. A Lilensternus pedig már egyszerű- leginkább az emberi hajra vagy a macskaszőrre- emlékeztető tollakat viselt magán. ( A toll, mint olyan, tehát nem a madarak " innovációja"). A képzeletbeli szépségdíjat nálam a Dilophosaurus nyerte, szép kékes-sárgás-barnás megjelenése okán. A legnagyobb jószág pedig a Supersaurus, melynek legnagyobb testhossza 39,6 méter!! A sokak által ismert Tyronnosaurus Rex a 92-100. oldalon tanulmányozható.

Ajánljuk ezt a kitűnő könyvet mindenkinek, aki bármilyen szinten foglalkozik biológiával, vagy egyszerűen csak érdeklődik ezek iránt a nagyon furcsa, a földtörténet bizonyos időszakaiban uralkodó élőlények iránt.

Fordította Szepes András. Corvina Könyvkiadó Kft,2023