Georg Ostrogorsky:A bizánci állam története

 A magyar könyvkiadás eléggé kevés,Bizánc történetéről szóló monográfiával örvendeztette meg az Olvasókat-igaz,ennek részben oka a nem éppen egetverő olvasói érdeklődés is. Ilyenkor merül fel a klasszikus kérdés:mi volt előbb,a tyúk vagy a tojás? Mindenesetre Georg Ostrogorsky:A bizánci állam története című műve megjelent-igaz,az eredetihez képest három évtized késéssel,s az érdeklődőt remekül eligazítja tárgyában,márpedig minden történetírói teljesiþmény mércéje ez. Annak ellenére,hogy Ostrogorsky munkája nem tartalmazza a legújabb szakirodalmat,remek bevezető mindazoknak,akik a Kelet-Római Birodalom vagy a Bizánci Birodalom történelmében kívánnak tájékozódni.

Az első fejezetben Georg Ostrogorsky felvázolja a bizantinológia történetét,fontosabb alkotásait,kutatóit,iskoláit. Az első komolyabb bizantinológusnak Hieronýmus Wolfot tartja. Számomra meglepetésként szolgált,milyen komoly bizantinológiai kutatások folytak a Napkirály,azaz XIV.Lajos udvarában-bár,ha a mindkét kultúrára jellemző udvari pompára és uralkodói kultuszra gondolunk,ez nem is akkora meglepetés. A Louvre nyomdája szisztrmatikusan adta ki a régi bizánci történetírók munkáit,Joánnés Kantakuzénos volt az első szerencsés.Kik irányították ezeket a munkálatokat? Jezsuita szerzetesek (Philippe Labbé,Pierre Poussine),dominikánusok ( Goar,Combéfis),illetve egy jogtudós,Charles Annibal Fabrot. Ha jobban belegondolunk,ez volt a világ első össztársadalmi tudományos vállalkozása:két egymással rivalizáló szerzetesrend tagjai,valamint egy világi jogtudós összefogásával a franciák felderítettek egy meglehetősen távoli,de igen jelentős műveltséganyaggal bíró civilizációt. Mégis,az őket követő Du Cange volt az,aki már komoly tudományos módszerekkel közelített a bizánci történelemhez. Aztán jöttek a németek,akik sokkötetes összefoglalókkal örvendeztették meg a világot,majd az oroszok,Ostrogorsky elsősorban Vasiljevskij munkásságát emeli ki. Megjegyzem,Ostrogorsky egyetlen szót sem szól az orosz-szovjet történetírás bizonyos sajtátosságairól-aki olvasott már 20.századi orosz szerzőtől történeti művet,az tudja,hogy miről beszélek. Bizánccal kapcsolatban nem lehet pusztán gazdaság-és társadalomtörténet-alapú történetírást művelni. Ha van spirituális civilizáció,akkor a bizánci az volt. Még az első fejezetről: jólesik,hogy Szerző bemutatja Moravcsik Gyula munkásságát is. 

A következő fejezet a bizánci állam geneziséről szól. Ostrogorsky szerint a képlet egyszerű:a 3.században a Római Birodalom általános gazdasági-társadalmi-politikai válságba került,s ez a komplex válság a nyugati birodalomrészt jobban sújtotta,mint a keletit. A pénz tehát keletre vándorolt. Diocletiánus császár reformjai nem oldottak meg semmit,Nagy Konstantin részéről nevezi "zseniális ötlet"-nek a Szerző,hogy pont a kelet-nyugati hajóforgalmat ellenőrző Byzantiont építette ki új fővárossá. Byzantion alaprajza megegyezett Rómáéval. Konstantinnak és utódainak igen nagyvonalú fejlesztései félmillió lakost vonzottak a fővárosba. Konstantin személyéről szólva Ostrogorsky azt a nézetet tartja elfogadhatónak,miszerint a császár keresztény is volt,de más kultuszokazlt is követett,például a napkultuszt.Ostrogorsky szerint az ilyesfajta vallási szinkretizmus általánosan elterjedt a 3-4.században. Jómagam ezt a szövegrészt kisséb problematikusnak érzem.

Szerző Bizánc aranykorát-nagyon helyesen-843-1025. közé teszi. Ez azzal a megkötéssel igaz,hogy külpolitikájában a keleti császárság továbbra is aktív maradt,egy bolgár-török alattvaló nem sokat érzékelt abból,hogy a Bizánci  Birodalom éppen hanyatlik. Legfeljebb az adók lettek magasabbak. Az is lényeges elem,hogy Konstantinápoly urai mindig is rómainak tekintették magukat.Ostrogorsky könyve ugyan elsősorban állam-és intézménytörténet,de a szövegben jó adag gazdaság-társadalom-és kultúrtörténeti adat,folyamat jelenik meg.  

Ajánljuk Georg Ostrogorsky:A bizánci állam története című könyvét minden történelem iránt érdeklődő laikus és profi számára.

Osiris Kiadó,2003.Fordították: Magyar István Lénárd,Németh Ferdinánd,Prohászka Péter

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Simon Scarrow:Elsötétítés

Gyürk Sarolta:A kút. Meghökkentő történetek, kriminovellák

Debbie Danowski és Pedro Lazaro:Miért nem tudom abbahagyni az evést?