Bejegyzések

vicces címkéjű bejegyzések megjelenítése

Nick Page: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története

Örülök annak, hogy Nick Page könyve magyarul is megjelent. Nem azért örülök, mert azt gondolnám, a könyv hibátlan,  hanem azért, mert rámutathatok egy jelenségre. Ez pedig az ismeretterjesztés elharapódzása az ismeret rovására. Az Istenben való hit nagyon komoly dolog. Csakhogy a mai kor inkább  a lazaságot, a szórakozást preferálja a komoly és tényszerű közléssel szemben. Minden élménnyé akar válni. Nick Page könyve, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története, pedig megpróbál felülni erre a hullámvasútra. vicces/vicceskedő egyháztörténet. Néha sikeres, néha nem. Nem akarok Nagy Konstantinnal együtt kocsmázni, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Nursiai Benedeknek voltak-e csalánkiütései, a latin és görög egyház újraegyesítését sem lehet pusztán így kommentálni: Tapsvihar...Darwin elméletét a keresztények többsége nem fogadta el, Nick Page viszont úgy állítja be, mintha a többség elfogadta volna, csak egy kisebbség tiltakozott. Hensley tiszteletest, aki istentiszteletei alkalmáv

Varró Dániel: Mi lett hova?

Mi lett hova? Semmi lett sehova. Időnként úgy tűnik, Varró Dániel megtalálta költői hangját, felnőtté érett, a vers-paródiák világából azonban képtelen kilépni, ezért aztán életműve valószínűleg és megjósolhatlanul, torz marad. Egy újabb magyar zseni, aki eltékozolta tehetségét. Volt már ilyen... Mert nem azzal kellene villanatani, hogy hogyan tudjuk modernizálni József Attilát, vagy éppen a virágénekeket (nem mindig) vicces rímekkel. Arra kíváncsi egy verseskönyv Olvasója, hogy képes a poéta megmutatni magát minden versében, hogyan tudja a költő egyéni hangját megtalálni, miképpen tud valamit hozzátenni a magyar kultúrához. Varró Dániel mindezt elmuasztja. Ráadásul ezzel önmagának is árt, művészetét magát is beskatulyázza. Miért nem minden vers olyan, mint a {kávéház}? Annyira igényes, kifinomult, és mindenekelőtt: eredeti, hogy példaként lehetne állítani minden mai magyar költő elé. De aztán jön a Harminckét éves múltam című önfelköszöntő költemény ( az alcímnek egyébként nincs p