Kaba Melinda- Nagy Emese: Tanulmányok Budapest múltjából XXIII.
A Tanulmányok Budapest múltjából című könyvsorozat XXIII. kötete igen figyelemreméltó írásokat tartalmaz, melyek nemcsak Budapest, de egész Magyarország történelmének jobb megértéséhez hozzájárulnak. Számomra leginkább figyelemreméltó a Gárdonyi Albertről, a 19-20. századi nagy polihisztorról szóló írás. Mint a művek jegyzékéből kiderül, Gárdonyi Albertet szinte minden érdekelte: a munkanélküliség, a könyvtárügy, az érmek, Budapest történelme, a középkori pecsétek, a városok közgazdasági szerepe- szóval, egy igazi polihisztorral ismerkedhetünk meg, Hermann Ottóhoz hasonló kaliberű, csak éppen az önmenedzseléshez kevésbé értő úriemberrel. Ilyenkor merül fel a kérdés az emberben: jót tett-e a nemzetközi tudományosságnak a specializálódás? Nem lenne jobb sokoldalú szakembereket képezni, akik aztán meg is tudnak élni az eszükből?
Gát Eszter tanulmánya is elképesztő. A 19. századi pest-budai zongorakészítőkről szól, elképesztő alapossággal, zenetörténeti felkészültséggel. Kiderül ebből a tanulmányból, hogy a magyar főváros zongorakészítői, bár utánozták a bécsi, párizsi mintákat, számos egyéni színnel is gazdagították azokat,semmivel sem maradva el külföldi kartársaiktól. Amíg szegény Beethoven meg nem süketült, Pestről rendelte zongoráit...
A középkor világába visz el bennünket Székely György tanulmánya. Rávilágít, hogy Magyarország igen komoly résztvevője és érdekeltje volt az itáliai városállamok egymás közti, olykor pitiánernek tűnő harcainak, s jelentős kereskedelmi forgalom bonyolódott le hazánk és Észak-Itália között. Aztán hol ide kellett állnunk, hol a másik várost kellett támogatnunk, Zsigmond király szerencsénkre átlátta a helyzetet.
Mint ahogy azok a telepesek is észnél voltak, akik Buda 1686. évi ostroma után erre a puszta földre költöztek, majd aztán a nehézségekre hivatkozva újabb és újabb adókönnyítéseket kértek és kaptak. Ők virágoztatták fel Magyarország középső részét.
A könyvről szólva ki kell emelni a szerkesztők, Kaba Melinda és Nagy Emese kiváló munkáját.
( Budapesti Történeti Múzeum, 1991.)
Gát Eszter tanulmánya is elképesztő. A 19. századi pest-budai zongorakészítőkről szól, elképesztő alapossággal, zenetörténeti felkészültséggel. Kiderül ebből a tanulmányból, hogy a magyar főváros zongorakészítői, bár utánozták a bécsi, párizsi mintákat, számos egyéni színnel is gazdagították azokat,semmivel sem maradva el külföldi kartársaiktól. Amíg szegény Beethoven meg nem süketült, Pestről rendelte zongoráit...
A középkor világába visz el bennünket Székely György tanulmánya. Rávilágít, hogy Magyarország igen komoly résztvevője és érdekeltje volt az itáliai városállamok egymás közti, olykor pitiánernek tűnő harcainak, s jelentős kereskedelmi forgalom bonyolódott le hazánk és Észak-Itália között. Aztán hol ide kellett állnunk, hol a másik várost kellett támogatnunk, Zsigmond király szerencsénkre átlátta a helyzetet.
Mint ahogy azok a telepesek is észnél voltak, akik Buda 1686. évi ostroma után erre a puszta földre költöztek, majd aztán a nehézségekre hivatkozva újabb és újabb adókönnyítéseket kértek és kaptak. Ők virágoztatták fel Magyarország középső részét.
A könyvről szólva ki kell emelni a szerkesztők, Kaba Melinda és Nagy Emese kiváló munkáját.
( Budapesti Történeti Múzeum, 1991.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése