Tanulmányok Budapest múltjából XXV.
A Tanulmányok Budapest múltjából Európa egyik legszínvonalsabb várostörténeti tanulmánykötet-sorozata, olyan nevekkel a szerkesztőbizottságban, mint a legendás Bácskai Vera vagy Gyáni Gábor. A XXV. kötet 1996-ban jelent meg, Demszky Gábor akkori főpolgármester előszavával.
Az apró késlekedésért kárpótol bennünket a könyvben közölt tanulmányok színvonala. Olvashatunk a 18.század végi-19.század eleji tisztviselőréteg anyagi viszonyairól, a Mátyás-templom képzőművészeti remekeiről, vagy éppen a magyar történetírás által többnyire " pesti liberális"-ként elkönyvelt Vázsonyi Vilmos és a városvezetés viszonyáról. Meg kell mondani, Vázsonyi alaposan odamondogatott a mindenkori vezetésnek, egy írásában feudálisnak és falusiasnak(!- micsoda sértés) nevezve Budapest városi tanácsát. Mit szóljon akkor a sok vidéki város...
A mai Olvasó számára- véleményem szerint- a legérdekesebbnek két tanulmány ígérkezik. Az egyik Nagy-Budapest kialakulásáról szól, kiderül belőle, hogy már az ominózus 20.század elején voltak törekvések arra, hogy egy hatalmas metropoliszt hozzanak létre Magyarország közepén. Ám sok volt az ellenzője a terveknek, akik éppen arra hivatkoztak, hogy nem kellene egy hatalmas metropoliszt létrehozni Magyarország közepén. Kinek volt igaza?
És hát a díszpolgárok...Addig rendben van, hogy egy városi elöljáróságnak alkalmazkodnia kell a mindenkori országos politikához, de azért Haynaut, Schwarzenberget, Windisch-Graetz herceget díszpolgárrá választani?!- igaz, tagja ennek a dicsőséges csapatnak Jókai Mór vagy Széchenyi István is.
Dehát ott a fénypont, Sztálin. Ő is Budapest díszpolgára lett, 1947-ben. Szép litániákat soroltak róla az indoklásban. Muszáj volt ez is? Erről ennyit.
Az apró késlekedésért kárpótol bennünket a könyvben közölt tanulmányok színvonala. Olvashatunk a 18.század végi-19.század eleji tisztviselőréteg anyagi viszonyairól, a Mátyás-templom képzőművészeti remekeiről, vagy éppen a magyar történetírás által többnyire " pesti liberális"-ként elkönyvelt Vázsonyi Vilmos és a városvezetés viszonyáról. Meg kell mondani, Vázsonyi alaposan odamondogatott a mindenkori vezetésnek, egy írásában feudálisnak és falusiasnak(!- micsoda sértés) nevezve Budapest városi tanácsát. Mit szóljon akkor a sok vidéki város...
A mai Olvasó számára- véleményem szerint- a legérdekesebbnek két tanulmány ígérkezik. Az egyik Nagy-Budapest kialakulásáról szól, kiderül belőle, hogy már az ominózus 20.század elején voltak törekvések arra, hogy egy hatalmas metropoliszt hozzanak létre Magyarország közepén. Ám sok volt az ellenzője a terveknek, akik éppen arra hivatkoztak, hogy nem kellene egy hatalmas metropoliszt létrehozni Magyarország közepén. Kinek volt igaza?
És hát a díszpolgárok...Addig rendben van, hogy egy városi elöljáróságnak alkalmazkodnia kell a mindenkori országos politikához, de azért Haynaut, Schwarzenberget, Windisch-Graetz herceget díszpolgárrá választani?!- igaz, tagja ennek a dicsőséges csapatnak Jókai Mór vagy Széchenyi István is.
Dehát ott a fénypont, Sztálin. Ő is Budapest díszpolgára lett, 1947-ben. Szép litániákat soroltak róla az indoklásban. Muszáj volt ez is? Erről ennyit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése