Móricz Virág: Anyám regénye
Az ember zokog. Mert nem tehet mást.
Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak.
Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után jöttek az egyre nagyobb gondok, melyek végül megoldhatatlannak bizonyultak.
Talán Janka levelei a kivételek. ( ő az Édesanya). Az ő írásaiban érzelmekről olvashatunk, és ez eltöltheti az embert valami megkönnyebbüléssel. Csakhogy micsoda érzelmek ezek: harag, kétségbeesés, düh, féltékenység ( hol okkal, hol ok nélkül), csupa negatív érzelem. Sajnálom Jankát. Az egész ország számára csodákat tehetett volna, ő lehetett volna a magyar kultúra nagyasszonya, mert hihetetlenül érzékeny, sokoldalú hölgy volt, de az érzelmei csapdába ejtették. Ezt a csapdát csak mélyítette a Móricz Zsigmonddal kötött házasság, mely ugyan lehetőségeket adott neki, hiszen az ország vezető írójának lehetett a felesége, viszont a két ember természete egyáltalán nem illett össze.
Ez volt a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb tragédiája. Janka öngyilkossága, az a búcsúlevél, melynek minden szava az Olvasó szívét tépi, példaként szolgálhat másoknak: hogyan nem szabad élni, hogyan nem szabad konfliktusokat kezelni, hogyan nem szabad viszonyulni az érzelmeinkhez. Janka a saját halálának példáján keresztül tanítja a jövő nemzedékeket.
Mi pedig csak tanulunk, szomorúan és szívünkben gyásszal.
( Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988.)
Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak.
Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után jöttek az egyre nagyobb gondok, melyek végül megoldhatatlannak bizonyultak.
Talán Janka levelei a kivételek. ( ő az Édesanya). Az ő írásaiban érzelmekről olvashatunk, és ez eltöltheti az embert valami megkönnyebbüléssel. Csakhogy micsoda érzelmek ezek: harag, kétségbeesés, düh, féltékenység ( hol okkal, hol ok nélkül), csupa negatív érzelem. Sajnálom Jankát. Az egész ország számára csodákat tehetett volna, ő lehetett volna a magyar kultúra nagyasszonya, mert hihetetlenül érzékeny, sokoldalú hölgy volt, de az érzelmei csapdába ejtették. Ezt a csapdát csak mélyítette a Móricz Zsigmonddal kötött házasság, mely ugyan lehetőségeket adott neki, hiszen az ország vezető írójának lehetett a felesége, viszont a két ember természete egyáltalán nem illett össze.
Ez volt a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb tragédiája. Janka öngyilkossága, az a búcsúlevél, melynek minden szava az Olvasó szívét tépi, példaként szolgálhat másoknak: hogyan nem szabad élni, hogyan nem szabad konfliktusokat kezelni, hogyan nem szabad viszonyulni az érzelmeinkhez. Janka a saját halálának példáján keresztül tanítja a jövő nemzedékeket.
Mi pedig csak tanulunk, szomorúan és szívünkben gyásszal.
( Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése