Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció
Ez a könyv példát adhatna sok oxfordi, cambridge-i és egyéb tudósnak arról, hogyan kell úgy a globalizációról beszélni, hogy nem istenítjük azt. Csak elfogadjuk, mint 21.századi történelmi tényt, és megtanítjuk az embereknek, hogyan éljenek az ebből adódó új lehetőségekkel.
Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció című könyve rövid, tömör, de ennek ellenére roppant gondolatgazdag összefoglalását adja témájának, felkeltve az érdeklődést az egyes részterületek iránt. A könyvben olvasható számtalan tény, gondolat, gondolati folyamat közül itt két dolgot emelnék ki:
1. Tudomásul kellene venni, mint azt Hidasi Judit is teszi( vezető angol nyelvű szakirodalomra támaszkodva),hogy a kultúra tanult, nem pedig öröklődő. Nem genetikailag vagyunk egy " adott kultúra" részei, mint azt egyes tudósok állítják, hanem minden, ami ismeretünk van, tanuljuk. Ebből számomra három, az eredeti tartalomtól messzire vezető reflexió azonnal következik:
a, Ha a kultúra tanult, akkor változtatható is. Isten oldaláról nagyon könnyen átbillenhetünk a sátán oldalára. Demokratából könnyen lehetünk szélsőségesek, dolgos emberből dologtalanok. Az embernek vigyáznia kell tehát, milyen hatásokkal szembesíti magát. Rendelkeznie kell azzal az erővel, hogy a kultúrára tapadt negatívumokra negatívan reagáljon.
b. Ha a kultúra tanult, akkor felejthető is. Mindet, amit megtanulunk, képesek vagyunk elfelejteni. A tanult dolgokat tehát alkalmazni kell, gyakorolni, mert csak így fejlődünk. A statikus tudás nem tudás, mert folyamatosan csökken.
c. Ha a kultúra tanult, akkor a vallás is tanult. Ahhoz, hogy valakiből igaz keresztény legyen, olvasnia kell a Bibliát. Ahhoz viszont, hogy olvassa a Bibliát, meg kell tanulnia olvasni. Viszont ebből meg az következik, hogy bárki, aki tud olvasni, lehet igaz keresztény, csak a kezdőlökést kell neki megadni. A világ minden táján, bárkiből lehet " bibliás embert" faragni.
Hidasi Judit könyvének másik , számomra legérdekesebb eleme a "környezeti kód" fogalmának intenzív használata. Mert, ha belegondolunk, egy ismeretlen személlyel, vagy dologgal kapcsolatos találkozást nem magával a dologgal írunk le, hiszen azt nem ismerjük, hanem az adott dolog környezetével. Ha megkérdezzük egy nyaralótól, hogy " Na, milyen volt Olaszország?" ,akkor a válasz nem úgy fog kezdődni, hogy Olaszország ekkora területű, vagy Olaszországban ennyi és ennyi az egy főre jutó GDP, hanem a személyes élményeit helyezi be a környezetbe. " Megnéztük az Uffizi képtárat, de már fáradtak voltunk, alig tudtam megjegyezni, mit is látunk, az idegenvezető is fáradt volt, utána beültünk fagyizni valahová, e az meg drága volt, de legalább két hetet együtt lehettünk a gyerekekkel." Valahogy így fog válaszolni az illető.
Tehát: ha létezik ez a környezeti kód, és ez az elsődleges a kommunikáció során, akkor ebből is következik egy kézenfekvő dolog. Ha valakit bevezetnek egy új közösségbe ( legyen az egyház, munkahely, sportegyesület), akkor a bevezetett számára fontosabb lesz a környezet, mint maga az új közösség, mivel magáról az új közösségről még keveset tud, a környezetet viszont észleli. Tehát a környezetnek stimmelnie kell, csak akkor tudja elnyerni a potenciális új tag tetszését maga a közösség.
Hidasi Judit könyvének minden sora gondolatébresztő, egész gondolati láncot indított el bennem. Önök se járjanak rosszabbul!
( Scolar, 2004.)
Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció című könyve rövid, tömör, de ennek ellenére roppant gondolatgazdag összefoglalását adja témájának, felkeltve az érdeklődést az egyes részterületek iránt. A könyvben olvasható számtalan tény, gondolat, gondolati folyamat közül itt két dolgot emelnék ki:
1. Tudomásul kellene venni, mint azt Hidasi Judit is teszi( vezető angol nyelvű szakirodalomra támaszkodva),hogy a kultúra tanult, nem pedig öröklődő. Nem genetikailag vagyunk egy " adott kultúra" részei, mint azt egyes tudósok állítják, hanem minden, ami ismeretünk van, tanuljuk. Ebből számomra három, az eredeti tartalomtól messzire vezető reflexió azonnal következik:
a, Ha a kultúra tanult, akkor változtatható is. Isten oldaláról nagyon könnyen átbillenhetünk a sátán oldalára. Demokratából könnyen lehetünk szélsőségesek, dolgos emberből dologtalanok. Az embernek vigyáznia kell tehát, milyen hatásokkal szembesíti magát. Rendelkeznie kell azzal az erővel, hogy a kultúrára tapadt negatívumokra negatívan reagáljon.
b. Ha a kultúra tanult, akkor felejthető is. Mindet, amit megtanulunk, képesek vagyunk elfelejteni. A tanult dolgokat tehát alkalmazni kell, gyakorolni, mert csak így fejlődünk. A statikus tudás nem tudás, mert folyamatosan csökken.
c. Ha a kultúra tanult, akkor a vallás is tanult. Ahhoz, hogy valakiből igaz keresztény legyen, olvasnia kell a Bibliát. Ahhoz viszont, hogy olvassa a Bibliát, meg kell tanulnia olvasni. Viszont ebből meg az következik, hogy bárki, aki tud olvasni, lehet igaz keresztény, csak a kezdőlökést kell neki megadni. A világ minden táján, bárkiből lehet " bibliás embert" faragni.
Hidasi Judit könyvének másik , számomra legérdekesebb eleme a "környezeti kód" fogalmának intenzív használata. Mert, ha belegondolunk, egy ismeretlen személlyel, vagy dologgal kapcsolatos találkozást nem magával a dologgal írunk le, hiszen azt nem ismerjük, hanem az adott dolog környezetével. Ha megkérdezzük egy nyaralótól, hogy " Na, milyen volt Olaszország?" ,akkor a válasz nem úgy fog kezdődni, hogy Olaszország ekkora területű, vagy Olaszországban ennyi és ennyi az egy főre jutó GDP, hanem a személyes élményeit helyezi be a környezetbe. " Megnéztük az Uffizi képtárat, de már fáradtak voltunk, alig tudtam megjegyezni, mit is látunk, az idegenvezető is fáradt volt, utána beültünk fagyizni valahová, e az meg drága volt, de legalább két hetet együtt lehettünk a gyerekekkel." Valahogy így fog válaszolni az illető.
Tehát: ha létezik ez a környezeti kód, és ez az elsődleges a kommunikáció során, akkor ebből is következik egy kézenfekvő dolog. Ha valakit bevezetnek egy új közösségbe ( legyen az egyház, munkahely, sportegyesület), akkor a bevezetett számára fontosabb lesz a környezet, mint maga az új közösség, mivel magáról az új közösségről még keveset tud, a környezetet viszont észleli. Tehát a környezetnek stimmelnie kell, csak akkor tudja elnyerni a potenciális új tag tetszését maga a közösség.
Hidasi Judit könyvének minden sora gondolatébresztő, egész gondolati láncot indított el bennem. Önök se járjanak rosszabbul!
( Scolar, 2004.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése