Bödecs László:Az árvíz helye

Hát, aki éppen depressziós, vagy csak bántja az élet, nem ebből a könyvből fog vigaszt nyerni, az biztos...Bödecs László :Az árvíz helye című verseskötete ugyanis elképesztően melankolikus, levert. Hiányköltészetnek is szokták az ilyet nevezni: minden kiürült, az öröm forrását nem találjuk, mindennek csak tere van, igazi tartalma nincs. A letargikus-melankolikus hangulatért azonban kárpótol a közölt versek igen magas színvonala.
Bödecs László költészetének alapegysége a mondat. Nem végtelenbe tartó körmondat, hanem nagyon is tagolt, higgadt vonalvezetésű mondat. Ezek a cselekvő mondatok, mint egyfajta keretek ( terek?), rejtik magukban a költői eszközöket: metaforákat, jelzős szerkezeteket. Amelyek sosem válnak puszta dísszé, ékszerré, hanem szervesen összefüggnek egymással az adott versen belül.
Több esetben maga az egész mondat egymásra épülő metaforákból összeálló épület ( pl. az Ez sem című vers elején). Máskor a tőmondatokban fogalmazott kijelentés mintegy tételmondatként szolgál, ezt " támasztják alá" a vers további mondatai.
Ha megragadunk annál, hogy Bödecs László alkotott egy verseskönyvet melankolikus versekből, megrekedünk a felszínen. Ha azt mondjuk, hogy Az árvíz helye olyan verseket tartalmaz, melyek látleletet adnak, újszerűen alkalmazott hagyományos költői eszközökkel erről a világról, akkor már közelítünk.
Ennél csak mélyebbre merülhetünk.
Csak el ne sodorjon az ár.

Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása