Hencz Hilda: Magyar Bukarest
A magyar-román kapcsolatok története mindig is neuralgikus kérdése volt a két ország történetírásának. Hencz Hilda könyve, a Magyar Bukarest, mérföldkő lehet. Románia ugyanis, egészen a 20.század második feléig, igazi multikulturális ország volt, sok etnikum képviselői életek Bukarestben, köztük magyarok is. Hencz Hilda könyve négy fontos részből áll. Az első részben Szerző a legfontosabb forrásokat tekinti át- ez már önmagában is érdekes. A második rész az első világháborúig tartó időszakot foglalja magában, a harmadik a két világháború közötti időszakkal foglalkozik, a negyedik pedig a második világháború után tárgyalja a regáti Romániában élők sorsát. Az utolsó fejezet a Ceacescu-éra bukását követő időszakról szól.
Számomra különösen a kommunizmusról szóló fejezet volt érdekes. A 1945 után hatalomra került elit ugyanúgy politikai játszmákra használta a kárpátokon túl élő magyarságot, mint tette azt a második világháború előtti társaság. Borzasztó belegondolni, hogy a románság nacionalista része úgy tett ,mintha az ország (Románia) területi egysége miatt aggódna, pedig csak a hatalmi pozíciók megőrzése volt a fontos, no meg a vagyon. Utóbbi inkább az erdélyi magyarságot érintette, merthogy az erdélyi románok talán még szegényebben éltek, mint az ott élő magyarok. A regáti magyaroknál Hencz Hilda többször megemlíti a Bukarestben munkát kereső székelyeket. Nos, azért, mint a számadatokból is kiderül, a székelységnek csak egy töredéke választotta ezt az utat.
Ám a legnagyobb ellenérzés a román politikai élit részéről a magyar értelmiségnek jutott. Számtalan magyar írót, tudóst, művészt zártak börtönbe, sokan testileg-lelkileg tönkre is mentek. Hencz Hilda remekül érzékelteti, a tények brutális felsorolásával, hogyan nyomorították meg a magyar értelmiséget a nagyon erőszakos román nacionalista-kommunisták még erőszakosabb pribékjei. Ugyanakkor Hencz Hilda nem hallgatja el az ellenkező eseteket sem, amikor magyar értelmiségiek a túlélés érdekében lepaktáltak a román hatalommal, kiegyeztek a fennálló rendszerrel.Egyesek közülük igen magas rangú pártvezetőkké lettek- s olykor még segítettek is a magyarság helyzetén ( olykor pedig nem...).
( folyt.köv.)
Számomra különösen a kommunizmusról szóló fejezet volt érdekes. A 1945 után hatalomra került elit ugyanúgy politikai játszmákra használta a kárpátokon túl élő magyarságot, mint tette azt a második világháború előtti társaság. Borzasztó belegondolni, hogy a románság nacionalista része úgy tett ,mintha az ország (Románia) területi egysége miatt aggódna, pedig csak a hatalmi pozíciók megőrzése volt a fontos, no meg a vagyon. Utóbbi inkább az erdélyi magyarságot érintette, merthogy az erdélyi románok talán még szegényebben éltek, mint az ott élő magyarok. A regáti magyaroknál Hencz Hilda többször megemlíti a Bukarestben munkát kereső székelyeket. Nos, azért, mint a számadatokból is kiderül, a székelységnek csak egy töredéke választotta ezt az utat.
Ám a legnagyobb ellenérzés a román politikai élit részéről a magyar értelmiségnek jutott. Számtalan magyar írót, tudóst, művészt zártak börtönbe, sokan testileg-lelkileg tönkre is mentek. Hencz Hilda remekül érzékelteti, a tények brutális felsorolásával, hogyan nyomorították meg a magyar értelmiséget a nagyon erőszakos román nacionalista-kommunisták még erőszakosabb pribékjei. Ugyanakkor Hencz Hilda nem hallgatja el az ellenkező eseteket sem, amikor magyar értelmiségiek a túlélés érdekében lepaktáltak a román hatalommal, kiegyeztek a fennálló rendszerrel.Egyesek közülük igen magas rangú pártvezetőkké lettek- s olykor még segítettek is a magyarság helyzetén ( olykor pedig nem...).
( folyt.köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése