Ken Follett:A titánok bukása
Ken Follett nagyívű regénytrilógiájának (Évszázad-trilógia) nagyszerű első kötete A titánok bukása. A titán szó itt kétféle értelemben is értendő: egyrészt az első világháború a tönk szélére sodorta Európát ( a győztes hatalmakat is), és a történelem fogaskereke másképp forgott: az USA vette át Európától a vezető szerepet. A régi titánok tehát elbuktak- tegyük hozzá, az USA fölényét a második világháború csak fokozza majd.
A titánok bukása nagyszerűen jeleníti meg a polgári kor dekadenciába hajló, a felszín alatt mindig forrongó társadalmát. A brit arisztokrácia feleslegesnek érzi magát, alig várja a háborút, hogy bizonyíthassa királya iránti hűségét. Mindemellett léha, sokszor otromba, hiányzik belőle a keresztény együttérzésnek még a szikrája is. Lelkiismeret-furdalását sokszor hazug ideológiákkal kendőzi.
A walesi bányászok világa ugyanolyan zárt, mint az arisztokratáké, borzalmas a nyomor, a gyerekeket már 13 éves korban leküldik a bánya mélyére. A kiszolgáltatottság teljes, még a lakás sem a bányászoké, a munkakörülmények kifejezetten veszélyesek. Ken Follett a társadalom két szélső pólusának bemutatásával érzékelteti a folytonos nyugtalanságot, a konszolidált felszín alatt megbúvó erős folyású patakok munkáját.
Talán ez az egyetlen baj ezzel a könyvvel. Azzal, hogy a brit arisztokráciának kizárólag negatív, sokszor tropikus jegyeit mutatja, azzal, hogy szembefeszíti egymással a két szélső pólust, a Szerző eltolja művét a klasszikus marxizmus irányába, amiről pedig, mint azóta kiderült, nem igaz. Az angol társadalom a 20.század első évtizedében már középosztályi társadalom volt, igaz, számtalan arisztokrata hagyománnyal ötvözve. A bányákban például dolgoztak már ún. fehérgallérosok is, akik szintén munkásnak számítottak, csak éppen kőházban éltek és volt fürdőszobájuk. Ken Follett ezt a réteget, illetve az értelmiségiek szépszámú csapatát lefelejti erről a tablóról. Csak szegények vannak és gazdagok.
Ebből persze lesz egy kiváló regény, sok konfliktussal és ezek feloldásaival, csak éppen azt nem kapunk, amire szomjazunk:valós történelmi képet, izgalmakkal. Itt csak izgalmak és fordulatok vannak. Mondhatjuk, a történelemnek ez az egyik lehetséges olvasata. De csak az egyik.
Gabo Kiadó, 2010.
Itt találod az egyik legjobb magyar kiadó honlapját:gabo.hu
A titánok bukása nagyszerűen jeleníti meg a polgári kor dekadenciába hajló, a felszín alatt mindig forrongó társadalmát. A brit arisztokrácia feleslegesnek érzi magát, alig várja a háborút, hogy bizonyíthassa királya iránti hűségét. Mindemellett léha, sokszor otromba, hiányzik belőle a keresztény együttérzésnek még a szikrája is. Lelkiismeret-furdalását sokszor hazug ideológiákkal kendőzi.
A walesi bányászok világa ugyanolyan zárt, mint az arisztokratáké, borzalmas a nyomor, a gyerekeket már 13 éves korban leküldik a bánya mélyére. A kiszolgáltatottság teljes, még a lakás sem a bányászoké, a munkakörülmények kifejezetten veszélyesek. Ken Follett a társadalom két szélső pólusának bemutatásával érzékelteti a folytonos nyugtalanságot, a konszolidált felszín alatt megbúvó erős folyású patakok munkáját.
Talán ez az egyetlen baj ezzel a könyvvel. Azzal, hogy a brit arisztokráciának kizárólag negatív, sokszor tropikus jegyeit mutatja, azzal, hogy szembefeszíti egymással a két szélső pólust, a Szerző eltolja művét a klasszikus marxizmus irányába, amiről pedig, mint azóta kiderült, nem igaz. Az angol társadalom a 20.század első évtizedében már középosztályi társadalom volt, igaz, számtalan arisztokrata hagyománnyal ötvözve. A bányákban például dolgoztak már ún. fehérgallérosok is, akik szintén munkásnak számítottak, csak éppen kőházban éltek és volt fürdőszobájuk. Ken Follett ezt a réteget, illetve az értelmiségiek szépszámú csapatát lefelejti erről a tablóról. Csak szegények vannak és gazdagok.
Ebből persze lesz egy kiváló regény, sok konfliktussal és ezek feloldásaival, csak éppen azt nem kapunk, amire szomjazunk:valós történelmi képet, izgalmakkal. Itt csak izgalmak és fordulatok vannak. Mondhatjuk, a történelemnek ez az egyik lehetséges olvasata. De csak az egyik.
Gabo Kiadó, 2010.
Itt találod az egyik legjobb magyar kiadó honlapját:gabo.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése