Kalmár György-Győri Zsolt:Tér, hatalom és identitás viszonyai a magyar filmben
Miért olvasunk filmekről könyveket?
A Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet élő bizonyítéka annak, hogy van értelme filmekről könyvet írni. Mert igaz, hogy a filmeket ma már mindenféle megosztókon nézi a közönség, a tárgyilagos elemzés, az értő kritika, a megfelelő történelmi távlatból vizsgált filmtörténet igazi hordozója a könyv.
A Tér, hatalom és identitás viszonya a magyar filmben című kötet voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Magyarországon 1945 után uralkodó politikai rendszerek, mind a Rákosi, mind pedig a Kádár-korszakban, leginkább a tér szabályozására, az emberi környezet feletti uralom megszerzésére törekedett, sajnos, többnyire sikerrel. A kommunista időszak filmjeiben a polgár, azaz inkább kispolgár, pontosabban: gyárban dolgozó, kispolgári életszínvonalon élő magyar karakter, be van zárva. Remekül kijön ez Tízezer nap című filmben, ahol is a tualjdonától megfosztott parasztember voltaképpen börtönben érzi magát, hiába nem zárták be ténylegesen. Az operatőri munka pedig kiválóan érzékelteti ezt az érzést.
De mi történet a rendszerváltás után, a demokráciában, illetve: sok esetben annak illúziójában élő magyarság térélménye megváltozott. A történelem szabadságot hozott. A tér nyomasztó módon szabaddá vált, minden korlát eltűnt. ezzel a szabadsággal-szabadossággal, fizikai és szellemi korlátlansággal aztán éppúgy nem tud megbirkózni a magyar néző, mint évekkel korábban a bezártsággal. Mutatják ezt a A részeg illetve az Aglaja című filmek.
És most egy személyes élményt osztanék meg. A kommunista időszak egyik magyar sikerfilmje volt a Kétszer kettő néha öt. Ebben a filmben vannak jelentek, amikor is a gépek és a benne ülő pilóták úgymond szabadon száguldanak a felhők felett. Szerintem nyomasztóra sikerült. Nemhogy szabadságot nem érez a néző, inkább valami erőszakos, csinált bezártság van az egészben.
Szóval, a tér mindig fontos a filmben. Ha rajtam múlna és értenék hozzá, megírnám a folytatást, mely az idő uralásával foglalkozik. Mert a diktatúrák az időt is szeretik ám uralni. De még hogy!
Debreceni Egyetemi Kiadó. Itt a Kiadó weboldala:dupress.hu
A Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet élő bizonyítéka annak, hogy van értelme filmekről könyvet írni. Mert igaz, hogy a filmeket ma már mindenféle megosztókon nézi a közönség, a tárgyilagos elemzés, az értő kritika, a megfelelő történelmi távlatból vizsgált filmtörténet igazi hordozója a könyv.
A Tér, hatalom és identitás viszonya a magyar filmben című kötet voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy a Magyarországon 1945 után uralkodó politikai rendszerek, mind a Rákosi, mind pedig a Kádár-korszakban, leginkább a tér szabályozására, az emberi környezet feletti uralom megszerzésére törekedett, sajnos, többnyire sikerrel. A kommunista időszak filmjeiben a polgár, azaz inkább kispolgár, pontosabban: gyárban dolgozó, kispolgári életszínvonalon élő magyar karakter, be van zárva. Remekül kijön ez Tízezer nap című filmben, ahol is a tualjdonától megfosztott parasztember voltaképpen börtönben érzi magát, hiába nem zárták be ténylegesen. Az operatőri munka pedig kiválóan érzékelteti ezt az érzést.
De mi történet a rendszerváltás után, a demokráciában, illetve: sok esetben annak illúziójában élő magyarság térélménye megváltozott. A történelem szabadságot hozott. A tér nyomasztó módon szabaddá vált, minden korlát eltűnt. ezzel a szabadsággal-szabadossággal, fizikai és szellemi korlátlansággal aztán éppúgy nem tud megbirkózni a magyar néző, mint évekkel korábban a bezártsággal. Mutatják ezt a A részeg illetve az Aglaja című filmek.
És most egy személyes élményt osztanék meg. A kommunista időszak egyik magyar sikerfilmje volt a Kétszer kettő néha öt. Ebben a filmben vannak jelentek, amikor is a gépek és a benne ülő pilóták úgymond szabadon száguldanak a felhők felett. Szerintem nyomasztóra sikerült. Nemhogy szabadságot nem érez a néző, inkább valami erőszakos, csinált bezártság van az egészben.
Szóval, a tér mindig fontos a filmben. Ha rajtam múlna és értenék hozzá, megírnám a folytatást, mely az idő uralásával foglalkozik. Mert a diktatúrák az időt is szeretik ám uralni. De még hogy!
Debreceni Egyetemi Kiadó. Itt a Kiadó weboldala:dupress.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése