Könyvekről mindenkinek

 Szmodis Jenő kitűnő könyvét elsősorban azoknak ajánljuk, akik már valamilyen szinten foglalkoztak jogtörténettel illetve nem ismeretlen előttük az ókori Róma történelme ( legalábbis nagy vonalakban). Történészeknek, jógászoknak, joghallgatóknak íródott e mű, ugyanakkor bőséges tanulsággal szolgál más tudományágak művelói számára is.  Az alábbi könyvajánlóban néhány rövid megjegyzést szeretnnk fűzni ehhez a nagyszerű könyvhöz, egyáltalán nem a bírálat szándékával, pusztán az egyes témákhoz köthető asszoociációk rögzítésének igényével. De, aki nem kívánja ezt az ajánlót elolvasni, enélkül is bőven megérti a könyv tartalmát.  Bevezetésében a Szerző nem titkolja, hogy nagoyn nehéz problémáa tárgyalásába fogott bele,melynek során az évezredek óta " uralkodó" kérdések- mi a jog,mi az állam, mi a különbség parancs és jog között- közül nem egybe belefut, de végleges választ nem tud ani ezen kérdésekre. Mint ahogy nem hozott végleges döntést arról sem, hogy mként álljon hozzá magához

 A Kovách Imre által szerkesztett, népes alkotógárdával készült Integrációs mechanizmusok a magyar tűrsadalomban című könyv ugyanabban a kutatási projektben készült, mint a hasonló, a társadalmi mobilitásról szóló munka. Érdemes együtt olvasni a kettőt,nagyon átfogó képet kaphat az ember a magyar társadalomról. Nagyon objektív,elfogultságoktól mentes tudományos könyv ez,minden állítás megfelelően " adatolva". Ez nem huszadik századi elméleti szociológia, hanem adatgyűjtésen alapulő, releváns és nemcsak szakértők számára sokat mondó mélyelemzés. E rövid könyvajánlóban csak egy-egy felvillanás-szerű adatot mutatnék be, illetve ( laikusként) értékelnék a tényekben,adatokban rendkívül gazdag szociológiai könyvből.  Persze, az elméleti alap nem hiányozhat. Ez ebben a könyvben nem más, mint a habermas-i kategóriák rugalmas alkalmazása. Habermas szerint létezik rendszerintegráció, társadalmi integráció, személyközi integráció. Ezeknek mértéke, megjelenése a különböző társadalmi csop

 Csizmadia Ervin:Milyen Magyarország? Milyen Európa? Magyar politikai gondolkodók 1900-1945 meglehetősen hosszú címet viselő politikatudományi könyve szemelvényeket közöl az 1900-és 1945 között politikaelmélettel foglalkozó szerzők, gondolkodók műveiből. Akadnak közöttük ma is ismert nevek, meg olyanok is, akiket az utókor elfeledett. Néhány rövid felvillanást kínálnnák ebből a könyvből, kedvcsinálóként a mélyebb, alaposabb olvasáshoz.  Krisztics Sándor:Elméleti és gyakorlati politika című írása azt vizsgálja, milyen szerepe van a inennapokban a politikának. Szerinte a közéletben elmélet és gyakolrat viszonya kölcsönös, inspirálják egymást.Krisztics rendkívül fontosnak tartja a polgári közvélemény kialakítását, fejlesztését. Idézi Lincoln Ábrahámot, aki szerint közvéleménnyel szemben semmit nem lehet tenni , általa viszont nagyon sokat. Politikaelméletre Krisztics szerint azért is szükség van, mert az egymással polemizáló elméleti irányzatok hozzájárulnjak a fogalmak, a szaknyelv ponto

 A könyv alcíme:Életünk a technológia uralta világban. Jamie Susskind könyvét azoknak a Kedves Olvasóknak ajánljuk, akik naprakészek akarnak maradni politikatudományból, de érdeklőnek a szociológia, a közgazdaságtan, a technika- és technológiatörténet, egyszóval: a társadalomtudományok széles spektruma iránt is. A Politika a jövőben azokba a folyamatokba vezet el bennünket, melyek a technológia fejlődésével párhuzamosan a politikatudomány, a gyakorlati politika és a társadalom számára jelentek majd kihívást. Ezen trendek, dolgok egy része, már itt van velünk, egy részükkel fiainknak és unokáinknak kell megbarátkozni. Néhány átgondolásra érdemes kérdést, problémát, témát ismertetünk ebből a nagyon fontos könyvből.  Fel kell tennük a kérdést: a technológia fejlődés változatlan sebességgel folytatódik, exponenciálisan nő ( Moore- törvény), vagy éppen jön majd valami apokaliptikus katasztrófa, és az emberiség isszasüllyed az önellátás világába ( Susskind a középső változat mellett teszi le

 Pap Milán könyve arra keres magyarázatot,hogyan sikerült 1956 után a szocialista-kommunista ( változott az öndefiníció is!)hatalomnak mozgósítani a népet a különböző ünnepekre, akciókra, mozgalmakra. S ha sikerült, mennyiben voltak ezrek a mozgósítások kampányszerűek, hol volt ebben a demokratikus mag, milyen eszmei " alátámasztását" ismerték el a különböző mozgalmi tevékenységeknek. Valóban megvalósult-e a Kádár-korszakban a " párttal, népel..." szlogenszerű egysége, vagy pedig szükség volt megfélemlítésre, erőszakra, terrorra is a lakosság aktivizálásához? Az Eszme elég volt arra, hogy tömegek demonstrálják hűségüet, vagy inkább a politikai mozgósítás ereje érvényesült? Vagy mindkettő? Az alábbiakban, túl azon, hogy rövid ajánlót közélök a könyvről, szeretném némi személyes élményanyaggal- mivelhogy volt módom a Kádár-korszakban élni- fűszerezni ezt a könyvajánlót.  Megtudjuk, hogy változott meg a kommunista rendszer eszmei háttere Hruscsov, majd Brezsnyev alatt-

 Takács Erzsébet: A szolidaritás alakváltozásai című kitűnő könyve egy nagyon fontos- és még jó darabig aktuális- témával, a társadalmi szolidaritással foglalkozik. Azt vizsgálja, hogy össztársadalmi szinten milyen hajtó- és gátlóerők működtetik a szolidaritás intézményeit, gyakorlatait, s milyen szerepet játszik a politika a szolidaritás  kiteljesedésében vagy éppen visszafogásában.  Mindenekelőtt: Szerző szerint a politika, különösen a jelenlegi politikai rendszer, igenis a társadalmi szolidaritás ellenében hat. A segítő tevékenységeket ugyanis zömmel civil szervezetek végzik/végeznék, csakhogy az aktuálpolitika a legyszerűbb, leg-apolitikusabb tevékenységek mögé is belelátja saját szempontjait, a civil szervezetekre mint közéleti entitásokra, nem pedig mint az ország, a közösség javát szolgáló szervezetekre tekint. Ebben teljesen egyetértek Takács Erzsébettel, manapság sok esetben már egy "egyszerű" drogprevenciós kampányt is gyanakodva fogad az elit.  Nagyon érdekes kérdé

 Polónyi István oktatáskutató könyvében arra vállalkozik, hogy magyar és nemzetközi trendeket vizsgálva feltérképezi a világ humánerőforrás-kapacitását- úgy, hogy a felsőoktatás adataiból, trendjeiből, várható jelenségeiből indul ki. Módszere az, hogy az embert, mint egészet vizsgálja: nem " dől be" például annak, hogy Kínában többszörösére nőtt a felsőoktatásban tanulók száma: a mennyiség mellett minőségi követelményeket is vizsgál. Ahogy, divatos kifejezéssel, mondani szokták: holisztikus szemléletű. Nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy az Olvasó elcsodálkozzon néhány adaton. Kiderül például, hogy a világ egyetemistáinak közel 20 százaléka amerikai vagy kínai. Elszomorodunk, amikor azt látjuk, hogy bár az EU egésze világszínvonalon áll az oktatásban és általában a humánerőforrás-menedzselésben, ám hazánk és még néhány ország ( pl. Málta, Lengyelország) inkább visszafelé húzzák ezt a trendet, semmint előre. Meglepődünk, amikor azt olvassuk, hogy Svédországban, Finnország

 Manapság mindennek van saját stratégiája. A háborúnak, az üzletnek, a fogyasztásnak, de még a magánéletnek is. Lawrence Freedman kitűnő könyvéből kiderül, hogy nem volt ez mindig így, s még ma is akadnak, akik bizonyos szituációkban nem alkotnak stratégiát. Freedman nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy áttekinti a stratégiai gondolkodás történetét a hadászatban, a politikában,az üzleti életben és társadalomtudományban. Az eredmény egy interdiszciplináris, történészek, közgazdászok, társadalomtudósok számára igencsak érdekfeszítő, monumentális méretű monográfia lett.  Megtudhatjuk, hogyan született meg az ókori világban a stratégia fogalma, igaz-e az, hogy a stratégia tkp. taktikákból áll össze. Meglátjuk, milyen stratégiát alkalmazott Athén a perzsák ellen, illetve a déloszi szövetség a peloponnésszoszi szövetség ellen. Feltehetjük a kérdés:Niccolo Macchiavelli  esetében beszélhetünk-e hatalmi stratégiáról, vagy egyszerűen csak alkalmi,  érdekvezérelt hatalmi játszmák sorozatát tárj

 Előrebocsátom:Jürgen Habermas könyve nem tartozik a legkönnyebb olvasmányok közé. Még rutinos filozófusok, társadalomtudományi szakemberek számára sem okoz felhőtlen boldogságot A kommunikatív cselekvés elmélete című könyv áttanulmányozása. Ugyanakkor megéri a fáradságot: ha az ember értő módon, intellektuális párbeszédet folytatva a neves Szerzővel, mondatról mondatra végighalad ezen a könyvön, gyakorlatilag megérti a 20-21.századi nyugati gondolkodás alapjait. És nemcsak az alapjait... Habermas elsőként a racionalitás fogalmával foglalkozik. Kezdi ott, hogy a filozófia képes-e, a filozófiának hatáskore-e a racionalitás fogalmával való foglalkozás. Arra a következtetésre jut, hogy a filozófia, párosítva a szociológiával, igenis tud, képes foglalkozni a racionalitással. Nagyon fontos, Habermas szerint, hogy különbséget tegyünk az érvek érvénye és valamilyen gondolatnak, gyakorlatnak a társadalmi érvényessége között. Habermas részletesen elemzi Toulminnak a racionalitással, az érveléss

 Aki azt várja ettől a könyvtől, hogy valami furcsa építészeti anomáliákról meg botrányosan kivitelezett épületekről olvashat majd, az csalódni fog. Vidor Ferenc a hazai urbanisztika legendás alakja, egyik zászlóvivője. Képek és képtelenségek a városok világáról című könyve igen komoly tanulmánygyűjtemény, ráadásul nagyon részletes és releváns bemutatása és elemzése a nemzetközi szakirodalomnak is.  Ahhoz, hogy Vidor Ferencnek az urbanisztikáról alkotott gondolkodását megértsük, igen messzire kell mennünk. Szerző szerint az emberiségnek vissza kellene találni ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyben hit, tudomány és művészet szerves egységet alkot. Olyan Szerzőltől olvashatunk itt idézeket, mint Hamvas Béla író és filozófus, Weöres Sándor költő ( és hozzátehetjük: filozófus, csak ezt kevesen tudják róla), Fülep Lajos, de még az ókori Lucretius egy mondata is belekívánkozik ebbe a könyvbe. Holisztikus szemlélet- ez a kulcsfogalom. Vidor Ferenc tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz a teljess

 Jürgen Habermas neves német politika-, jog-és társadalomtudós Esszé Európa alkotmányáról című könyvében nem egy szó szerinti,tételes alkotmánytervezetet vagy szöveget közöl,hanem azokat az alapelveket összegzi,mely alapelveken szerinte egy európai alkotmánynak nyugodnia kell.  Habermas szerint egy ilyen jogi dokumentum alap-princípiuma az emberi méltóság kell,hogy legyen. Az emberi méltóság részben korábbi jogi dokumentumok (pl.ENSZ-alapító okirat,ILO-alapdokumentum stb.) meghatározásain kell nyugodnia,másrészt társadalmi közmegegyezésen kell alapulnia. Az "emberi méltóság" tehát jóval tágabb értelmezési tartományt alkot,mint az "emberi jogok". Az emberi méltóságnak pedig az európai polgárok társadalmi közmegegyezésén kell nyugodnia. De hogyan lehet valakiből európai polgár?Minden uniós állam polgára európai polgár-a jelenlegi gyakorlat szerint-vagy legyen egy transznacionális európai szervezet nemzetektől független jogrenddel?Egyáltalán:az unió jogalanyai az uniós

 Balogh István és Karácsony András könyve olyan témával foglalkozik,amelyben való,legalábbis részleges jártasság elengedhetetlen a második világháború utáni Európa megértéséhez. A Német társadalomelméletek c.könyvet olyan Olvasóknak ajánljuk,akik már rendelkeznek szociológia és/vagy filozófiai alapképzettséggel. Megismerhetjük azt a folyamatot,melynek során a társadalomelmélet elvált mind a filozófiától,mind pedig az empirikus eszközökkel dolgozó szociológiától. Képet kapunk arról,hogyan alakult meg az ún.frankfurti iskola,milyen pozíciókat vívott ki magának Németországban,s Amerikából hazatérve hogyan növelte ezeket a pozíciókat. Szinte tanulmányról tanulmányra,sorról sorra követhetjük Karl Popper és a Bécsi Kör vitáját a pozitivizmusról. Eltűnődhetünk azon,éppen Horkheimer munkássága nyomán,hogy a társadalomtudományi megismerésnek egyáltalán része-e a társadalomkritika.Elgondolkodhatunk azon is,hogy kivonható-e a társadalomelmélet vizsgálódási köréből a jog,s milyen szerepet kap jog

 Kunszabó Ferenc:Jászföld című könyve az 1945 utáni magyar szociográfiai irodalom kiemelkedő alkotása. Haszonnal forgathatják nemcsak szociológusok,hanem a Kádár-korszak történelme iránt érdeklődők is. Megtudhatjuk,mi a különbség jászok és kunom között,s hogy ez a különbség miképpen manifesztálódott gazdaságban,életmódban,társadalomban,politikai hovatartozásban. Rövid,de nagyon mély,lényegretörő történelmi áttekintést kapunk a vidék és népe sorsáról,Károly Róbert idejétől kezdve a Rákóczi-szabadságharcon át egészen az 1960-as évekig. Nagyon nagy tapintatra vall,hogy elkerüli az 1950-es évek részletes taglalását.   Emberi sorsokon keresztül ismerhetjük meg,hogyan bontotta szét az ipari társadalom a tradicionális jászsági pásztor-és parasztlétet. Hogyan lett valakiből csepeli munkás,majd tért vissza mégis a Jászságba,részben honvágytól hajtva,részben felsőbb utasításra. Az interjúk-nevezhetjük inkább önvallomásoknak-annyira egyediek, rögtön meg is fogják a 21.század Olvasóját. A Jászföld

Nico Stehr társadalomkutató arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért olyan képlékenyek, törékenyek azok a társadalmak, amelyekben élünk. A modern társadalmak törékenysége című könyv még a 20.század végén keletkezett, de minden egyes megállapítása érvényes mai világunkra is. Stehr szerint a modern társadalmak ( melyek posztindusztriális társadalmak) tudástársadalmak, ahol a produktvitást a tudás adja- a tudás nem azonos az információval, azonos lehet viszont az informáltsággal. A tudás megszerzése elvileg mindenki számára lehetséges, a gyakorlatban azonban az elitek ( értelmiségi, gazdasági, politikai) jóval nagyobb lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek a tudás megszerzésére. A tudásnak csak egy része jelent közvetlen gazdasági előnyt ( a társadalomtudományok például háttérbe szorulnak), ami az érintettekből jelentős frusztráltságot hív elő. A közhatalom, az állam látja, hogy felértékelődött a tudás, és azt is látja, hogy az igazi, egyedi tudás az eliteknél van, ezért igyek

A Majoros Pál által szerkesztett könyvet minden művelt ember könyvespolcára szívből ajánljuk. Megismerkedünk a világgazdaság egyes régióinak természetföldrajzi adottságaival ( merthogy Afrika sem csupán a sivatag és az éhínség vidéke,mint ahogy Oroszország sem csak a szibériai tajgáról szól), megtudhatjuk, hogyan és miért került olyan pozícióba a régió, melyben a könyv megírásának idején volt. A szűkebb értelemben vett közgazdaságtanon kívül a jeles Szerzők szólnak az egyes területek szociológiai, politikatörténeti jellegzetességeiről is. A régiók a világgazdaságban a legjobb magyar hagyományokat követő interdiszciplináris munka. Árnyalt, cáfol közhelyeket ( de, ha szükséges, megerősíti azokat), s külön felhívja a figyelmet, s érvényesíti szemléletében napjaink világgazdaságának legfontosabb jellemzőjét: a folytonos változást. Ajánljuk ezt a könyvet olyan kezdő vállalkozóknak is, akik üzleti partnerüket szeretnék megtalálni valaelyik, Európától távol eső régióban. Jó kis bevezetés

Hajnóczy Péter:a lázadó, a nehezen kezelhető alkotóművész szinonímája lett. Reményi József Tamás könyve ( a Véradó Hajnóczy egyik elbeszélésének címe) megpróbál beljebb hatolni a lezártnak tűnő kapukon, megragadni a valódi Hajnóczyt, aki nemcsak ivott, de zseniálisat írt is, aki nemcsak meglátta a valóság váza mögötti Másik Valóságot, hanem pontosan ábrázolta is. Lélekbúvár is volt, szociológus is, szenvedély is vezette, precizitás is éltette. Nem Ginsberg-követő volt, sosem írt bódult állapotban, mert tisztelte a művet, az irodalmat. Munkásságát folyamatos vita kísérte, részben annak köszönhetően, hogy kommunista diktatúra idején élt és alkotott. Már a Valóságban megjelent szociográfiája " kiverte a biztosítékot" az illetékeseknél, aztán jöttek a többféleképp is értelmezhető novellák, mindig a peremről: a színhely többnyire elvonó, elmegyógyintézet, a szereplők mindig társadalmon kívüliek, vagy a társadalmonkívüliség illúziójában élők, vagy olyanok ,akikről azt hitte a tár

A könyv alcíme:Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban Jan Assman könyve a kultúra és az írásos történelem keletkezéséről szól. Arról, hogy a különböző kultúrák megemlékezési formái hogyan segítették vagy gátolták az adott közösség fejlődését, koherens szellemi gyarapodását. A könyv első része általános elméleti ismereteket és véleményeket tartalmaz. Nagyon szimpatikus, hogy Assman túllép a fogalmak puzta definiálásán, rendszerbe szervezve tudatosítja elméleti alapállását. Használja a kontraprezentív emlékezés és az anakron struktúra fogalmát. Foglakozik rítus és szöveg különbségével, ritualizálástól a textualizálásig tartó folyamatot szükségszerűnek tartja. Véleménye szerint az etnogenezis textualizálása felerősíti a kollektív identitás alapszerkezetét. Részletesen elemzi integráció és központosítás különbségét. A könyv második része négy esettanulmányt tartalmaz. A görög, a héber, a hettita és az egyiptomi kultárn keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki a