Noam Chomsky-Edward S. Herman:Az egyetértés-gépezet.A tömegmédia politikai gazdaságtana

 Noam Chomsky és Edward S.Herman könyvében azt vizsgálja, milyen tényezők torzítják az amerikai tömegmédiának az objektív, pártatlan tájékoztatást és igényes szórakoztatást eredetileg célként kitűző szándékait. Egyetértés-gépzetnek nevezik az amerikai médiát( de szólhatna ez a könyv bármely ország médiájáról), mert bizonyos témákban, esetekben az ellenkező politikai oldalak ugyanazt a nézetet vallják, ugyanazokat a elveket követik.
Chomsky és Herman szerint a média az ún. propagandamodell alapján működik, minden kapitalista országban. Szűrőket iktat be a rendszer, nehogy kellemetlen dolgokat mondjon ki a média.
Az első szűrő:A tulajdonosi kör illetve a profitorientáltság
A második szűrő:A reklámok, mint olyan tényezők, melyek működési engedélyként funkcionálnak. A sajtótermék, amelyben nem hirdetnek, versenyhátrányba kerül.
A harmadik szűrő:A tömegsajtó hírforrásai. Itt említik meg a Szerzők azt, hogy micsoda propagandagépezete van a kormányzatnak. Csak a haditengerészet évi több tízezer médiamegjelenéssel bír. A kormányzat tehát elsődleges hírforrás, ezáltal manipulálni tud.
A negyedik szűrő:az ellenőrzés, lejáratás. Minden állam törekszik arra, hogy ellenőrizze a médiát, s ennek érdekében gyakran testületeket, intézményeket hoz létre. Korszaka és állama válogatja, milyen valódi súllyal bírnak ezen intézmények, mindenesetre alkalmasak arra, hogy lejárassanak, megkülönböztessenek.
Az ötödik szűrő pedig- a modellt az 1980-as években dolgozták ki- az antikommunizmus. Recenzens hozzáteszi: manapság ugyanezt a szerepet töltik be a különböző, új politikai ideológiák.

A könyv következő része konkrét példákat- nevezhetjük ezeket történelmi példáknak  is- hoz fel arra, hogy a tömegmédia egyetértés-gépezetként működik. Amikor Salvadorban- amelynek kormánya Amerika-barát volt- több száz egyházi személyiséget egyszerűen lemészárolt a kormány, az amerikai sajtó elfogadta a salvadori kormány magyarázatát, miszerint szélsőjobb- és szélsőbal mozgalmak okolhatók a történtekért. Amikor viszont a lengyel egyházfőt gyilkolták meg, akkor a vezető sajtótermékek azonnal a kommunistákat vádolták, sőt, a Szovjetunió közvetlen szerepét is felvetették ( recenzens hozzáteszi: nagyjából igazuk volt). Aztán: az amerikai sajtó egyöntetűen hallgatott az indokínai konfliktusok során amerikaiak által véghezvitt szörnyűségekről, míg a vietnamiak által elkövetett bűnöket felnagyította. Amikor pedig merényletet követtek el II.János Pál pápa ellen, a sajtó- függetlenül attól, hogy demokrata vagy republikánus- azonnal elfogadta, hogy a KGB a bolgár titkosszolgálattal együttműködve próbálta likvidálni a pápát. ( Recenzens hozzáteszi: nagyjából itt is igazuk volt).

Amint láthatjuk, Chomsky és Herman az etikus magatartást, az egyenlő mércével való mérést kéri számon a sajtón és a médián. A probléma az, hogy ezen szándékukat olyan példákkal illusztrálják, melyek utólag az általuk elfogultnak bélyegzett sajtót igazolták. Szerencsésebb lett volna egyöntetűbb, a közvélemény érdeklődésére jobban számot tartó eseteket keresni. Ettől eltekintve maga a koncepció, a propagandamodell, nagyon is megállja helyét. És az internet?-kérdezhetnénk, jó 21. századi emberekként és médiafogyasztókként. Az internet, hangozhat a válasz, bizonyos szempontból módosította ezt a bizonyos gépezetet, amennyiben lehetőséget biztosított az egyének számára a közvetlen megnyilvánuláshoz, reflektáláshoz. De ezen a terepen is érvényesül a koncentráció: egyes cégek óriássá nőttek, mások törtpék maradtak, mások bebuktak vagy felvásárolták őket. Ma az internet nagy része néhány nagy cég kezén van. Hogy ez jó, vagy sem, ki tudja...

Kinek ajánljuk Az egyetértés-gépezet c. könyvet? Mindenekelőtt kommunikáció szakos egyetemistáknak, aztán a tanáraiknak ( de ők már ismerik), aztán minden újságírónak, végül pedig minden, a legújabb korral foglalkozó történésznek.

L'Harmattan, 2011. Fordította Konok Péter