Kenneth Roberts:Északnyugati átjáró

 Minden kalandregények klasszikusa, felfedező generációk kedvenc olvasmánya Kenneth Roberts könyve, az Északnyugati átjáró. Amerikában számtalan kiadást élt meg, de lefordították legalább 200 másik nyelvre is. Tizenévesek százezrei ábrándoztak arról, hogy ők lesznek koruk Langdon Towne-jai, és elindulnak a világban, és felfedezik a nagy titkot, a tájat, ahol addig még senki sem járt. Az Olvasók maguk is földrajzi felfedezőkké váltak. 

Az Északnyugati átjáró azért lehetett évtizedeken keresztül ennyire sikeres, mert Roberts sikeresen ágyazza be a hagyományos regénytípusokat ( történelmi, lélektani, kaland, pikareszk, stb.) egyetlen történetbe, méghozzá egy igencsak feszültségekkel és izgalmakkal teli történetbe. A sztori az amerikai történelem egyik legkegyetlenebb időszakában, 18.században játszódik. A főhős a már említett Langdon Dowe, aki apja üzlettársáról kapta különös nevét. A fiatalember nagyon szeret rajzolni, ezt a tevékenységet konzervatív üzletember apja alapból marhaságnak tartja. Langdon azért kitart tervei mellett, és ezt valahol a szíve mélyén a kedves papa is díjazza. Így aztán elküldi entellektüel fiát a Harvardra. Mindenki azt várja, hogy pap lesz a srácból, de Langdon inkább a művészeti kurzusokat látogatja. Azonkívül barátságot köt bizonyos bohém alakokkal, Huff kapitánnyal és Hunkkal. Rendszeres az italozás, tüntetések a rossz menzakoszt ellen. Egy ilyen "buli" után Langdont kirúgják a Harvardról, haza kell térnie apja műhelyére. Aki kölcsönadja őt farmer nagybátyjának. Langdon két esztendőt húz itt le, nem szereti. Egyszer egy ízben a helyi kocsmában önti ki szívét a kormányzó és barátai ellen. El akarják fogni, de Huff kapitány és és egy másik barátja segítségével megszökik. Nem marad más választása: irány a hadsereg.  

Akkoriban az angolok, szövetségben a helyiekkel ( akiket egyszerűen " telepesnek neveztek, némi lekezeléssel), háborút vívtak a franciák ellen. Ez az úgynevezett " hétéves háború", amely 1756- 1763. között zajlik. A franciáknak sikerült megnyernie bizonyos indián törzsek barátságát is. Rogers kapitány alakulata nem a hagyományos módszerekkel harcol az kegyetlen ellenség ellen. Nem zárt alakzatban felállva várja a végzetét, hanem az aktuális hadi- és terepviszonyok által megkövetelt módon rajtaütésszerű támadásokat hajtanak végre a franciák ellen. Towne közlegény Roges közvetlen közelébe kerül. A Rangerek ( így hívják Rogers embereit) éppen a franciák központját készülnek megtámadni tizenhét csónakkal, amikor is kiderül, hogy rossz volt a felderítés. Az előőrs nem vett észre három, jól megtermett francia naszádot. Ráadásul a franciák felfedezik Rogersék csónakjait is. Talán most kellene befejezni az akciót és visszavonulni? Rogers kapitány másképp gondolja. 
De hogy jön ide az Északnyugati átjáró? Hát, eme rejtélyt meghagyjuk a Kedves Olvasónak/Látogatónak, mivel nem akarjuk itt, ebben a rövid ajánlóban az egész regényt elmesélni. Talán még annyi megjegyzést fűznénk a dologhoz, hogy Roberts remek jellemábrázoló. Mintha visszarohant volna a 18.századba, hogy górcső alá vegye saját karaktereit. Jól csinálta. 
Tulajdonképpen mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet, aki szeret olvasni. Most inkább csak antikváriumokban lehet beszerezni, de szerintem nem sokat várat magára egy újabb magyar kiadás. 

Fordította Szinnai Tivadar. Gondolat, Budapest, 1977.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása