Dánielisz Endre:"És áhítattal ejtsétek a szót"

 Dánielisz Endre a magyar szellemi élet egyedülálló alakja. Író,pszichológus,tanár,nyelvész. Foglalkozik többek között Arany János-kutatással és nyelvművelő cikkeket is ír. "És áhítattal ejtsétek a szót"című könyve a Fáklya című folyóiratban és a Bihari Napló c.napilapban 1986-1993.között megjelent cikkeinek gyűjteményét tartalmazza. (Vagy jobb úgy mondani:gyűjteménye?)

Kilenc,különböző tematika szerint osztotta fel Dánielisz Endre ezeket a cikkeket,kilenc nagyobb fejezetből áll tehát a könyv. Az első fejezet az "Édes anyanyelvünk" címet viseli. Megtudhatjuk,ki írta le először,hogy az anyanyelv "édes",hány szóból áll a magyar nyelv,hogyan nyilatkoztak német és itáliai nyelvzsenik a magyar nyelvről. 

A második fejezet, "A szépen szólásról",a hétköznapi nyelvi etikett témájában igazítja el az Olvasót. Hogyan illik köszönni? Kiket tegezünk,kiket magázunk,s kiknek mondjuk azt,hogy Ön?Helyes-e azt mondani valakiről,hogy hiányzik egy kereke?Mi befolyásolja a szavak divatját,s milyen mértékben illendő divatszavakkal fűszerezni beszédünket?Miért társalgunk közhelyesen?Ezekre,és még sok más kérdésre kaphat választ a Kedves Olvasó.

A harmadik fejezet-Ünnepek és hétköznapok-az év legszebb napjainak nyelvi vonatkozásait tárja fel előttünk. Honnan ered "pünkösd" szavunk,milyen népszokások kötődnek hozzá?Hogyan kell és illendő egymást köszönteni karácsony alkalmából?Magyar költőink milyen szép gondolatokat fogalmaztak meg az év jeles napjai alkalmából?

A negyedik fejezet címe:Nevek és elnevezések. Ebből megtudhatjuk,gyakori családnévhez érdemes-e ritka keresztnevet választani,vagy hogy melyik női nevünk vált gyakorivá Jókai Mór munkásságának köszönhetően. Egy érdekes kérdésre is választ kapunk:ha valaki különleges módon,egyedi módon szeretné írni keresztnevét,megteheti-e?Mikor mondjuk,hogy "feleségem",s mikor azt,hogy "párom,hitvesem"? Hol is van tkp. a Partium:Erdély részét képezi,vagy különálló terület?A néprajzi érdeklődésűek pedig megtudhatják,honnan ered az a hagyomány,miszerint Sándor,József,Benedek/Zsákban hozzák a meleget.

Az ötödik fejezet(Melyiket a kettő közül?) arra mutat rá,hogy a magyar nyelvben rengeteg a kettős,hasonló vagy hasonló jelentésű szóalak,s szituációtól függ,hogy mikor melyiket kell használnunk. Nemzet vagy nép? Keresztény vagy keresztyén?Tiszteletes vagy tisztelendő?Pap vagy lelkész? Biztos vagy bizonyos? Tejföl vagy tejfel?Gondtalan vagy gondatlan? Fáradtság vagy fáradság?Bizony,nem mindig egyszerű kérdések.

Külön fejezetet kapott az iskolai nyelvhasználat,a diáknyelv( Iskolások gondjai). Dánielisz Endre már a fejezet elején leszögezi,hogy az "anyanyelv szilárd fundamentumán"kell állni a fiataloknak is. Nagyon helyes. Szó esik ebben a fejezetben az anyanyelvi oktatás feladatairól,az önművelés fontosságáról,a gyereknyelv szépségéről. Beleolvasunk egy "hogy"kötőszóval bőven ellátott fogalmazásba. Megismerjük Dánielisz Endre véleményét a diáknyelvben elterjedt,nem éppen magyaros szavakkal kapcsolatban.

A hetedik fejezet kifejezetten a magyar helyesírás problémáit,nehezebben érhető szabályait tárgyalja. Hány l-lel írjuk azt,hogy roló?Miért írunk két gy-t a "meggy"szóban,amikor az "egy" szóban megelégszünk egy gy-vel?Mi a külónbség az egyenlőre és az egyelőre között? Az almásderes jelzőt miért kell egybeírni?Mégiscsak vagy mégis csak jobb így,mint úgy?

Nagyon érdekes jelenséget tárgyal a 8.fejezet (Baj van az állítmánnyal). Bizonyos igealakok jelentése egyre inkább összemosódik a magyar nyelvben. Lehet-szabad-illik;hagyja-engedi-bocsátja. Vajon jó ez az összemosódás,vagy különítsük el határozottan az egyes jelentéstartalmakat?Van egy magyar ige,amit sokszor használunk helytelenül,ez pedig a szolgál:bizonyítékul szolgál,alapjául szolgál,példaképül szolgál. Ezek nem helyes alakok,erőltetetett kifejezések. 

És aztán a kilencedik fejezet a könyv sava-borsa,és talán leginkább megosztó szövegrésze. Helyes-e az a szó,hogy "nincstelen?"Hiszen a nincs már amúgy is egy negatív jelenséget ábrázol,ha ezt fosztóképzővel látjuk el,akkor a negatívat tagadjuk. Dánielisz amellett érvel,hogy formális logika alapján nem lehet felülbírálni a nyelvi hagyományt. Szerintem igaza van. 

Kinek ajánljuk az"És áhítattal ejtsétek a szót"című kitűnő könyvet?Szerintem a magyartanárok számára leginkább kedves és hasznos olvasmány,és majd ők jelöljenek ki diákjaik számára szövegrészeket. Szerintem.

Charta Kiadó,Nagyvárad,1997.