Gustave Flaubert:Bouvard és Pécuchet

 Gustave Flaubert-akit az európai közönség főként Bocaryné c.könyvéről ismer-a 19.század legnagyobb francia realista írója. Munkássága fő céljának azt tekintette,hogy rádöbbentse kora emberét a tényre:illúziókban él.

Bouvard és Pécuchet c.könyvében Flaubert tovább folytatja az illúziórombolást. A könyv két főhőse,a címben nevezett két negyvenes úriember hivatalnokként dolgozik Párizsban,de nem elégedett ezzel. Unják,hazugnak,rabtartónak vélik a várost,tehetségükhöz méltatlannak a hivatali munkát. Bouvard mostahaapja után örököl,régi álmát,hogy legyen saját vidéki háza,most végre valóraválthatja. Ám,mivel egyedül él,magával viszi újdonsült barátját,Pécuchet-et. 

A két párizsi úr valósággal megmámorosodik attól,hogy saját birtoka van. Tudományos alapon kertészkedésbe kezdenek. Egy korabeli szakkönyvből sajátítják el az alapokat,az első évben még jó a termésük,aztán viszont sorozatban szenvedik el kudarcaikat. Nem keserednek el,belekóstolnak a 19.század egyik kibontakozó iparágába,a konzerviparba. Szakkönyvek alapján kotyvasztják műremekekeiket. Csakhogy a leves penészes lesz,a hús felismerhetetlen,a gép pedig felrobban. Hasonlóképpen járnak a növénynemesítés tudományával:az egymás mellé helyezett cukros és cukor nélküli dinnyefajták összekeverednek és fertelmes ízt adnak. Kertépítő tudományukat az egész falu neveti. Egy kicsit jobban megy nekik a geológia. Sikerül összegyűjteniük egy sor földtörténeti emléket,mindenféle ásványt,ősi lények maradványait,ám ezeket képtelenek rendszerezni,mivel nincs meg hozzá a képzettségük. Hasonló kudarcot vallanak az archeológiával is. Odáig még eljutnak,hogy mindenféle régiséget összegyűjtsenek, saját házukban egyfajta múzeumot berendezve,de hogy ezek a leletek valamiféle rendszerré álljanak össze,az már meghaladja képességeiket. Tulipánosláda és Szent Péter-szobor,római kori és koraújkori emlék egymás hegyén-hátán:ez lesz Bouvard és Pécuchet különleges múzeuma.

De legkülönbül az orvostudomány és az élettan bánik el velük. Hiába lógatják a levegőbe az agyhártyagyulladásos asszonyt,nem akar gyógyulni. Pécuchet egyszerűen nem bírja rávenni saját testét,hogy minden másodpercben párologjon. A kecske sem hajlandó önként kereszteződni a báránnyal,a polgármesternek aranyere támad,satöbbi. Kis híján a rácsosban végzi a két kísérletező kedvű barát.

Hogy mi is az az illúzió,aminek Flaubert véget akar vetni könyvében?A pozitivizmus illúziója,a tudásba vetett hamis hit. A 19.század embere meg van győződve arról,hogy önmagában a megismerés révén a világ előrejut. Flaubert szerint a tudás felhalmozása csak elméleteket szūl,melyek gyakorlati alkalmazása sokszor veszedelembe sodorja az embert.

Kinek is ajánljuk a Bouvard és Pécuchet c.könyvet?A válasz ez esetben egyszerű:az igényes,realista,sok humorral fűszerezett szépirodalom kedvelőinek. Nekik lesz nagyon jó szórakozás ez a kitűnő könyv.