Balogh István-Karácsony András:Német társadalomelméletek.Témák és trendek 1950-től napjainkig

 Balogh István és Karácsony András könyve olyan témával foglalkozik,amelyben való,legalábbis részleges jártasság elengedhetetlen a második világháború utáni Európa megértéséhez. A Német társadalomelméletek c.könyvet olyan Olvasóknak ajánljuk,akik már rendelkeznek szociológia és/vagy filozófiai alapképzettséggel.

Megismerhetjük azt a folyamatot,melynek során a társadalomelmélet elvált mind a filozófiától,mind pedig az empirikus eszközökkel dolgozó szociológiától. Képet kapunk arról,hogyan alakult meg az ún.frankfurti iskola,milyen pozíciókat vívott ki magának Németországban,s Amerikából hazatérve hogyan növelte ezeket a pozíciókat. Szinte tanulmányról tanulmányra,sorról sorra követhetjük Karl Popper és a Bécsi Kör vitáját a pozitivizmusról. Eltűnődhetünk azon,éppen Horkheimer munkássága nyomán,hogy a társadalomtudományi megismerésnek egyáltalán része-e a társadalomkritika.Elgondolkodhatunk azon is,hogy kivonható-e a társadalomelmélet vizsgálódási köréből a jog,s milyen szerepet kap jog és társadalomelmélet viszonyában Jürgen Habernas munkássága. 

Az 1968-as diáklázadások dilemma elé állították a társadalomelméletnek,mint egyetemi diszciplinává lett valóság-megismerésnek művelőit. Vajon a tudományos megismerésnek része a társadalmi cselekvés?Magyarán:foglaljanak-e állást a tudomány művelői,akik közül sokan már betöltötték 50.életévüket,az aktuális politikai eseményekkel kapcsolatban? Mint tudjuk,nem biztos,hogy a tudósok jól döntöttek...A másik nagy kihívás,mellyel a német társadalomelméletnek meg kellett küzdenie,a posztmodern volt. Habermas és Adorno megpróbálta megfogalmazni,hogyan kell viszonyulni az ún.instrumentális észhez,kell-e ellene lázadni,illetve-miután Foucault is csatlakozott a vitához-felmerült az a kérdés is,hogy az indusztriális világ elnyomja-e az ember testi-természeti hajlamát. 

Balogh István és Karácsony András részletesen szólnak a mai kor kihívásairól,a társadalomelméletnek ezekre adott válaszairól is. Az egyik ilyen kérdés,hogy összekapcsolható-e újra(?) a politika,a jog és az erkölcs (recenzens megjegyzése:magyar történelemben utoljára 1956-ban történt ez meg,bár a demokratikus politikai szféra ott is késve,sokszor értetlenül reagált). Van-e az erkölcsnek racionalitása,s ha igen,hogyan lehet kiterjeszteni ezt a racionális erkölcsöt a társadalom intézményeire?

A Német társadalomelméletek igen kitűnő tudományos munka. Hatalmas forrásbázissal,annak szakértő felhasználásával dolgoztak a Szerzők. Minden elismerés megilleti őket. Azt gondolom,Balogh István és Karácsony András könyve még jó darabig a kutatók illetve a felsőoktatásban tanulók alapvető kézikönyve lesz.

Balassi Kiadó,Budapest,2000