Bejegyzések

szovjetek címkéjű bejegyzések megjelenítése

A Magyar Szocialista Munkáspárt X.kongresszusa,1970

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

Nagy András:Halálos együttérzés. A "magyar ügy" és az ENSZ 1956-1963

 Nagy András kitűnő, eredeti kutatómunkán alapuló történelmi témájú könyve arról szól, miként viszonyult az ENSZ az 1956-os magyar forradalom- és szabadságharchoz. Ez a legteljesebb monográfia, amit erről a témáról magyar nyelven írtak. Ebben a könyvajánlóban azokat a főbb csomópontokat írjuk le- ezzel ajánlva ezt a kitűnő könyvet- melyek meghatározók voltak Magyarország és az ENSZ 1956-1963. közötti kapcsolatában.  - Magyarország már az 1950-es években, ahogy ma mondanánk, lobbizott azért, hogy vegyék fel az ENSZ-be. Ez 1955-ben történt meg. A magyar vezetés ugyanakkor- talán szovjet instrukcióra- a világszervezetet a hidegháború egyik frontjának tekintette, telerakta a magyar ENSZ-delegációt titkosszolgálati emberekkel, illetve az Amerikában élő magyarok közül is számtalan személyt próbáltak beszervezni.  - Az 1956-os forradalom kitörése, majd leverése után a magyar kormány mindvégig azt hangoztatta, hogy az egész eseménysorozat belügy. Nem engedték meghallgatni az emigrációban élő K

Krausz Tamás: A Szovjetunió története

Szokásunktól eltérően ez most nem könyvajánló lesz. Inkább kritika.  Krausz Tamás történész nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 220 oldalban áttekinti ezt a agyon szerteágazó, bőséges forrásanyaggal rendelkező témát. Szerző azt a megoldást választotta könyvében, hogy a fő folyamatokat domborítja ki. A Szovjetunió története így hát nyolc fejezetre tagolódik. Az elsőben a cári orosz rendszerről olvashatunk alapos elemzést. Krausz kiemeli a gazdasági-társadalmi elmaradottságot- valahogy az az érzése az Olvasónak, hogy egy ilyen országban nem következhetett más, csak forradalom. A második fejezet magáról az orosz forradalomról szól. Krausz nem törekszik mítoszrombolásra, azt azért érdemes lett volna hangsúlyozni, hogy a szovjetek messze nem demokratikus szervezetek voltak- legalábbis a mi fogalmaink szerint nem voltak azok- hanem a hatalomra törő bolsevik csoport ugródeszkái. Leninről szólva elfelejti megemlíteni a terrort, melyben Lenin is szerepet játszott- nemcsak a fehérek. A kö