Könyvekről mindenkinek

 Nagyon nagy szükség lenne manapság is efféle antológiákra. Jó a világirodalom legnagyobb alkotóit tudni egy- pontosabban három- könyvben.Az Európa Könyvkiadó 1977-ben jelentete meg A világirodalom legszebb elbeszélései című háromkötetes válogatását, Domokos János szerkesztésében. A II. kötet darabjai között olyan Szerzők szerepelnek, mint Anatole France, Gustave Falubert, Guy de Maupassant, H.G. Wells, William.Somerset Maugham, Thomas Mann, Móricz Zsigmond, Jck London és még sokan mások. Rövid spoiler céljából kiválasztottam néhány darabot ebből a nagyon gazdag terméből, és ezeket ajánlom most az Olvasó figyelmébe. Guy de Maupassant írása, a Gömböc, a 19.századi európai irodalom egyik csúcsminőségű darabja, gyémántja. A porosz-francia háború idején, 1870-1871-ben egy kis, polgárokból álló társaság utazik ki a franciak isvárosból, nem akarnaqk ott lenni, mikor bevonulnak a poroszok. Velük tart Gömböc, a város egyik rosszhírű örömlánya is. Estére aztán a tiszteletreméltó polgárok megéhe

 A világtörténelem egyik legtöbb áldozatot szedő diktatúrája a sztálinizmus volt. Több tízmillió ember halt meg a GULAG-on, a börtönökben, vagy egyszerűen a nyílt utcán. Máté István könyve elsősorban a politikai elitből kikerülő áldozatokkal, Sztálin valós vagy potenciális ellenfeleivel foglalkozik, nem elhallgatva azonban az egyszerű emberek millióinak véráldozatát.  Az első áldozat Trockij, akinek neve egy magatártásforma szimbólumává vált, mint azóta tudjuk, egészen érdemtelenül. Máté István meggyőzően rávilágít, hogy Sztálin és Trockij küzdelme nem valamiféle elvont, a társadalmi és emberi igazságoggágért vívott küzdelem volt, hanem kommunisták egymás közti küzdelme, melyet az erősebb fél döntött el a maga javára. Hiba lenne a Sztálin-Trockij ellentétet a "világforradalom- szocializmus egy országban" ellentétpárra szűkíteni. Több tényező játszott közre abban, hogy Trockij vált Sztálin fő ellenfelévé:értelmiségi habitus, doktrinerség, és mindenekelőtt:népszerűség. Bizony,

 Ha a cím ismerősen hangzik, ne csodálkozzunk: Aleida Asssmann ugyanis Freud 1930-ban megjelent tanulmányának, a Rossz közérzet a kultúrában c. írásnak címét parafrálta egy egészen más témára vonatkoztatva. A Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás  c. könyv témája a német történelmi emlékezet, ezen belül is az, hogy miért nem tudta a német társadalom mind a mai napig helyén kezelni a huszadik század két nagy történelmi traumáját: a holokausztot és a "sztálinizmust", ahogy Assmann nevezi.  Szerző vitatkozik azokkal a történészekkel, akik szerint nem létezik kollektív emlékezet. Külön kiemeli- tiszteletreméltónak nevezi- Reinhart Kosselleck e tárgyban kifejtett munkásságát. Kosselleck szerint csakis arra emlékezhetek, amit én magam átéltem. Assmann vitatja ezt az álláspontot, szerinte  minden társadalom létrehoz olyan alapokat, normákat, melyek aztán a kollektív történelmi emlékezet sarokpontjaivá válnak. Azzal sem ért egyet, hogy a kollektív emlékezet voltaképpen a

A történetírásnak, a történelmi könyveknek,  is megvan a maga története. Vigh Kálmán:Oroszország az utolsó Romanov, II. Miklós alatt illetve Menyhárt Lajos:A"sztálinizmus", mint történelmi jelenség című tanulmánya egy elképesztő kiadónál, a VIDEOTON József Attila Művelődési Ház és Könyvtár kiadásában jelent meg, a História Klub Füzetek sorozatban, év megjelölése nélkül, valószínűleg a rendszerváltást megelőző úgynevezett átmeneti időszakban ( 1985-1990.). A nyelvezet még igencsak marxista, a mondanivaló viszont már árnyaltabb, mint azt a Kádár-korabeli történetírásnál megszokhattuk. Víg Károly alapkoncepciója szerint Oroszországban a 19. században egymás mellett élt feudalizmus és kapitalizmus, s az orosz politika minden megnyilvánulása e kettősség leképeződése. Megtudhatjuk, milyen eredményekkel járt Sándor cár jobbágyfelszabadítása, volt-e Oroszországban földreform, hogyan alakult a 19.század végén-20.század elején Lenin gondolkodása, miért kellett Leninnek és a bolseviko