Könyvekről mindenkinek

 Chris Carter kitűnő könyvét csak erős idegzetű,krimikhez-thrillerekhez szokott Olvasóknak ajánljuk. A halál szobrásza olyan rettenetes módon gyilkol,annyira morbid szokásai vannak,hogy még az olvasásához is kell gyomor. Ebben a rövid kónyvajánlóban egy spoiler is elegendő arra,hogy érzékeltessem:nem mindennapi könyvet és történetet alkotott Chris Carter. A történet fiktív,valamikor a 2010-es években játszódik Los Angelesben (USA). Hunter nyomozó,a rendőrség különleges egységének tagja éppen szabadsága utolsó napjait tölti,amikor gyilkossági ügyhöz riasztják. Ápolónője holtan találta Derek Nicholsont,a kerületi ügyészség egykori munkatársát,aki gyógyithatatlan tüdőrákban szenvedett,csak hetei voltak hátra az életből. De valaki ezeket a heteket is elvette tőle. Nicholson halála nem volt fájdalommentes:még élt,amikor a tettes levágta a végtagjait. Karjaiból,lábaiból különleges  szobrot készített,az "alkotóelemeket"pedig dróttal fogta össze. A külónleges "müalkotásról"

 Kiváló krimi,az Österleni gyilkosságok című sorozat 1. kötete. Anders de la Motte és Måns Nilsson könyvében nincs ott az a sokszor már rágógumi-ízű borongós,depresszív hangulat, amely, sajnos, nagyon sok skandináv detektívregényben tetten érhető. Vannak viszont élettel teli, realista módon ábrázolt figurák,valódi emberi és társadalmi konfliktusok, és egy igazán kimunkált,minden elemében logikus és összeillő cselekmény, váratlan fordulatokkal fűszerezve. Az alábbi könyvajánlóban egy rövid spoilerrel igyekszem felhívni az Olvasók figyelmét erre a könyvre. A halál színre lép... A történet a 21.század elején játszódik, egy svéd faluban. Peter Vinston ( sima v-vel, ez többször is hangsúlyozza a regényben, s mindig nagyon mulatságos) stockholmi detektívfelügyelő az utóbbi időben rendszeresen elájul, ezért orvosa szabadságra küldi. És ahogy az már a szabadságolt detektívfelügyelőkkel lenni szokott, természetesen belekeveredik egy bűnügybe. A falu tengerpartja addig mindenki számára elérhető

 Csiky Tibor (1932,Olaszliszka-1989, Budapest) a huszadik századi magyar képzőművészet egyik legeredetibb alakja volt. Használati tárgyaktól kezdve absztrakt szobrokig, rajzokig, montázsokig szinte mindent készített. A tér érdekelte, az, hogy miképpen lehet betölteni a teret eddig szokatlan perspektívájú alkotásokkal. Hajdu István könyve bevezetést nyújt ennek a nagyszerű művésznek munkásságába. Mivel e rövid könyvajánlóban nem kívánjuk elemezni Csiky komplex pályafutását, hatalommal és kritikával vívott harcait, éppen ezért, mintegy felvillanásszerűen, kiemelónk néhénáy alkotást a kötetben található illusztrációkból, fotókból, és ezekről szólunk néhány szót.  Az objektív valóság struktúrái című montázs éppen azt bizonyítja, hogy - objektíven nézve-nincs objektív valóság, hiszen mindenki mást és mást lát bele a világ tárgyaiba, jelenségeibe. A 18.oldalon két villamos (vagy autóbusz) megálló-tábla látható, egyik a Karinthy Frigyes út felé visz, másik a Kosztolányi Dezső térre. Ha akarom

Szendrey Júlia nevében én az y-os alakot szeretem, elvégre akkoriban, a 19.században, mindenki szeretett a neve végén látni egy nemesi y-t. Szóval, 2019-ben Koppenhága város tanácsa úgy döntött, hogy szobrot emeltet Szendrey Júliának. Mégpedig azért, mert Petőfi Sándor felesége, később özvegye fordította először magyarra a halhatatlan dán meseíró, Andersen műveit. 1858-ban jelent meg a könyv, korában nem aratott átütő sikert, de ez inkább csak annak köszönhető, hogy Szendrey Júlia nem minden magyarnál nem verte ki a biztosítékot. 

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei