Bejegyzések

szociográfia címkéjű bejegyzések megjelenítése

Cserna-Szabó András:Fél négy/Fél hét/Félelem és reszketés Nagyhályogon

 Szóval, miért is tetszik nekem Cserna-Szabó András:Fél négy/fél hét/ Félelem és reszketés Nagyhályogon című könyve? Leírnék itt néhány okot, elemzési szempontot, ha úgy tetszik, de az igazi ok az, hogy nagyon jót szórakoztam rajta. Ez persze önmagában kevés mert a Kedves Látogató esetleg megtalálná kérdezni azt, hogy jó, jó, de miért szórakoztál olyan jót rajta, ember? Leginkább erre lennék kíváncsi!  Hát, ha már ennyire kíváncsi, ami nehezen érthető,felelném, akkor az alábbi szebbbnél szebb, kívánatosabbnál kívánatosabb okokat, szempontokat sorolnám fel: 1. Címet adni tudni kell. Cserna-Szabó, no meg, gondolom, a Szerkesztő, igencsak magas, mondhatnám:művészi szintre fejlesztették a címadást, mint az irodalmi projektek fontos részműveletét. Néhány gyöngyszem a sokból:A megfejthetetlen Csepregi-vetületek; A 78-as Moszkvics;A legnagyobb szentesi barokk metafizikus költő; Felsőpárti Pandász és hasonlók. És feledjük magának a könyvnek a címét, mely akkor magára vonja a figyelmet, ha az i

H.Barta Lajos:Magánnyomozások

 A meglehetősen " krimiszerű" cím ellenére H.Barta Lajos könyve egyáltalán nem krimi,inkább bűnügyi témákkal is foglalkozó szociográfia. A kiváló újságíró, publicista remekül vette észre a Kádár-korszak mindennapi életében jelentkező torzulásokat, elmaradásokat, groteszk helyzeteket. Minden esemény ( többnyire ezek tragikus események) mögött az emberi lelket, a lélektani motivációt kereste. E rövid könyvajánlóban csak rövid ízelítőt nyújtunk ezekből a furcsa ( erről is lesz szó) szociográfiákból. Azaz:újságírói magánnyomozásokból. Egy pár csizma:egy élet. Ez a kötet nyitódarabja, meglehetősen érdes, brutális történet, mely a 20.század magyar valóságában esett meg. A második világháború vége felé, 1945-ben, amikor a szovjet csapatok már Magyarország területén vannak, a falu gazdag parasztjai összeülnek egy iszogatásra. Kissé jól sikerül az iszogatás, kora délutánra már mindannyian részegek. " Megtalálják" a birtokon dolgozó, kissé együgyű bérest, aki olyan szegény, h

Írószemmel 1973

 A szociográfia nagyon fontos irodalmi műfaj. Megmutatja az Olvasóknak az egyes társadalmi csoportok életét, különleges embereket ismerhetünk meg általa. Csakhogy eléggé gyakran előfordul, hogy a hatalom, ilyen vagy olyan módon, manipulálja a szociografikus írókat, magyarán: nem mondhatják el a teljes igazságot. Pontosan ez történt az Írószemmel 1973 című kötetben is.  A dunántúli, pár száz lakosú Gerjen község, a kollektív gazdálkodásnak köszönhetően már annyira modernizálódott, hogy lassan eléri az európai szintet? Ugyan, ezt nem gondolta komolyan Szekulity Péter, az Európa közel van című írás szerzője sem. Kunszabó Ferenc sem írhatta le, hogy a téeszelnökök jelentős része ( különösen az első generációsok, a negyvenes években kijelöltek), egyszerűen alkalmatlan volt feladatára. Inkább megkülönböztetett három típusú elnököt: a gazda típusút, a káder típusút és a menedzser típusút, ez utóbbi már nem osztotta az ötvenes évek voluntarista elképzeléseit. Varga Domokos pedig " tátotta

Kunszabó Ferenc:Jászföld

 Kunszabó Ferenc:Jászföld című könyve az 1945 utáni magyar szociográfiai irodalom kiemelkedő alkotása. Haszonnal forgathatják nemcsak szociológusok,hanem a Kádár-korszak történelme iránt érdeklődők is. Megtudhatjuk,mi a különbség jászok és kunom között,s hogy ez a különbség miképpen manifesztálódott gazdaságban,életmódban,társadalomban,politikai hovatartozásban. Rövid,de nagyon mély,lényegretörő történelmi áttekintést kapunk a vidék és népe sorsáról,Károly Róbert idejétől kezdve a Rákóczi-szabadságharcon át egészen az 1960-as évekig. Nagyon nagy tapintatra vall,hogy elkerüli az 1950-es évek részletes taglalását.   Emberi sorsokon keresztül ismerhetjük meg,hogyan bontotta szét az ipari társadalom a tradicionális jászsági pásztor-és parasztlétet. Hogyan lett valakiből csepeli munkás,majd tért vissza mégis a Jászságba,részben honvágytól hajtva,részben felsőbb utasításra. Az interjúk-nevezhetjük inkább önvallomásoknak-annyira egyediek, rögtön meg is fogják a 21.század Olvasóját. A Jászföld

László Anna: Vaspólya

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede