Könyvekről mindenkinek

 Bernadette Devlin baloldali politikus,mai napig fontos szerepet játszik az ír baloldali politika menetében. A lelkem ára című önéletrajzi könyvét azoknak ajánljuk,akik behatóbban érdeklődnek Nagy-Britinnia,Észak-Írország és Írország 20.századi politika-és társadalomtötténeti tényei,folyamatai iránt. Nem árt némi háttérismeret az olvasáshoz:kik voltak 1945 után Nagy-Britannia miniszterelnökei,milyen politikai folyamatok határozták meg Nagy-Britannia és Írország viszonyát,stb. Devlin műve a szó eredeti értelmében vett memoár:szubjektíven látja a történelmet s benne saját szerepét. A személyes sors és az ország sorsa folyton egymásba fonódik,ettől,no meg a cselekmény rendkívüli dinamikája miatt lesz rendkívül élvezetes,olvasmányos ez a könyv. Külön érdekesség a mű keletkezéstörténetében, hogy A lelkem ára című könyvet eredetileg a Szerző édesanyja kívánta megírni, csak neki- romló egészségi állapota miatt- erre már nem maradt ereje.  Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy van a műnek egy

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Szilágyi Szabolcs a Magyar Rádió varsói tudósítója volt,mégpedig Lengyelország történelmének olyan időszakában,amelyet leginkább a forrongás jellemzett.1979-ben sztrájkok robbantak ki,formálisan az ellátás zavarai miatt,valójában az embereknek a "szocialista"vezetésből lett mélyen elegük. A Varsói krónika című,igényesen és ízlésesen megírt,gazdag tartalmú könyv ebbe a forrongó országba és ebbe az időszakba vezet el bennünket. Megismerhetjük a nagypolitika történései,Gierek majd Kania bukását,Jaruzelski tábornok hatalomra kerülését,a szükségállapot bevezetését,a villanyszerelőből országos jelentőségű politikussá emelkedett Lech Walęsát.De képet kapunk az egyszerű emberek életéről is:látjuk az üzletek előtt kígyózó,kenyérre vágyó hosszú sorokat,a dühö,csalódott időseket,az áramszünet miatt órákig álló gyárakat. Bejutunk a gdanski hajógyárba,ahol kiderül,hogy az egyenlők között is vannak egyenlőbbek,és hogy a lengyel-magyar viszony sem mindig felhőtlen. Megismerjük a varsói ifj

 Ez az a könyv, mely teljes mértékben megosztja az olvasóközönséget. Van, aki szerint Konrád György megalkotta a 20.századi magyar irodalom kafkai paradigmájú regényét, van, aki szerint ( hadd idézzem itt egykori magyartanáromat) " olcsó könnyfakasztás, megspékelve posztmodernnel".  Mi az igazság?  Az igazságot senki nem tudja, én csak azt tudom, hogy számomra mit is mond ez a regény, ez a Látogató. A közelmúltban olvastam újra, és rá kellett döbbennem, hogy sokat. És mivel még több, mint ötven évvel megjelenése(1969, éppen túl a csehszlovákiai beavatkozás után) után is sokat mond, meg kell állapítsam, hogy A látogató- jó regény.  Maga T., a tisztviselő, Konrád György allegóriája, mindig is létezett. Elhivatott, de nem zseniális értelmiségi, akit beszippant a bürokrácia. Szociális ügyekkel foglalkozik Erzsébetvárosban. Olyan élményei vannak, amelyekről külön-külön is regényt lehene írni. Öngyilkosok, gyermekeiket elhanyagoló vagy éppen el is hagyó szülők, alkoholisták, minden

A nagyon korán, fiatalon elhunyt zsidó származású orosz író Vendégség című, magyarul 1961-ben megjelent könyve két hosszabb elbeszélést tartalmaz. A címadó, a Vendégség, az elmaradott falu, és a szocialista város konfliktusát jeleníti meg. Ivan Jerlolejev egy kis faluban született, édesanyja korán meghalt, mostohája elzavarta a háztól. A kamasz a frissen épülő szocialista iparváros, Magnyitogorszk építkezésén talál munkát. Fokozatosan beilleszkedik a közösségbe, ez lesz második családja. Ahogy felnő, araszol előre a kohász-ranglétrán, már négyszobás háza lesz. Egyszer csak ír neki az apja, hogy meglátogatná. Huszonhárom év után. Az öreg elmegy a városba, csodálkozik a nagy luxuson. Szeretettel fogadják, amúgy oroszosan, még a levegőbe is dobálják. Aztán hazamegy. Egy hét múlva Ivant a bíróságra hívják...Az elbeszélés eléggé propagandaízű, viszont a cselekmény végső fordulata elképesztő. A másik mű, a Napvilágnál, olyan tragédiáról szól, mely a huszadik században sok országban megeset

Grendel Lajos mára az egyik legjobb magyar íróvá érett, szlovákiai és összmagyar íróvá. Sajnos, 2018.decembere óta nincs közöttünk. Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók. Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit,

A könyv alcíme.Futball és hatalom a szocialista korszakban Ha azt halljuk: futball a huszadik századi Magyarországon, azonnal a legendák jutnak eszünkbe. Puskás Öcsi, Bozsik Cucu, Hidegkúti Nándi, az angol-magyar, a 7-1-es magyar-angol, aztán később Göröcs Titi, Albert Flóri, Mészöly Kálmán, Fazekas László, és még sorolhatnánk sok-sok nevet, mérkőzést, kapitányt. Csakhogy volt ennek a magyar futballnak egy sötét oldala. Takács Tibor:Büntetőterület című könyve erről a sötét oldalról szól. Kezdődött az egész Magyarország szovjetizálásával. A magyar labdarúgókat külföldre hívták, profinak, a magyar hatóságok ezt viszont nem akarták engedni. Kivégezték Szücsöt, internálták Lórántot, az Aranycsapat legendás középhátvédét, akit később Sebes hozatott ki az internálótáborból. Az ÁVH rendszeresen megfigyelte a szurkolókat is, főként a fradistákat. A jól-rosszul munkájukat végző beépített ügynökök jelentéseiből az illetékes hatóságok mindig tudták, miről beszél a B-közép népe... Azért tarto