Oscar Wilde:Lady Windermere legyezője

 Oscar Wilde színművét előbb mutatták be színházban,mint ahogy könyv alakban megjelent Nagy-Britanniában,1893-ban (Ebben nincs semmi szokatlan). Wilde ekkor már elismert,befutott író,a közönség kedvence. A Lady Windermere legyezőjét is szerette a publikum,de azért nem ezt tartották(s az utókor ítélete ebben megegyezett a kortársakkal) a brit szerző legjobb művének.

Az arisztokrata körökben,cselekményét tekintve mindössze alig 12 órát felölelően játszódó mű telis-tele van félreértésekkel,naivitással,tévedéssel. Mintha maga a viktoriánus társadalom inogna meg kissé...Lady Windermere,a fiatal és bájos feleség bált ad,ahová meghívja a londoni társaság számottevő alakjait. Amint készülődik az esti bálra,meglátogatja őt Berwick hercegné. Szomorú hírrel szolgál:Londonban azt beszélik,Lord Windermere megcsalja őt. Nem is akárkivel:Mrs.Elyenne-nel,aki nemrég érkezett a brit fővárosba,és roppantul rossz híre van,ugyanis-legalábbis a társasági hölgyek ezt rebesgetik-vadászik a vagyonos férfiakra. Lady Windermere nem akarja elhinni,hogy férje ilyet tenne. Ám talál egy titkos csekk-könyvet,mely azt tanúsítja,hogy a lord időnként inkább nagyobb,mint kisebb összegeket adományoz Mrs.Elyenne-nek. Az ifjú feleség teljesen összeomlik. Ekkor hazaérkezik Lord Windermere,aki határozottan tagadja,hogy megcsalná feleségét,és roppantul fel van háborodva,amiért neje ezt nem hiszi el neki. Ugyanakkor nem ad magyarázatot a csekkeken szereplő összegekről. Sőt,látszólag igen szemtelenül arra kéri feleségét hívja meg riválisát az esti bálra. Lady Windermere erre természetesen nem hajlandó. Erre a lord sajátkezűleg ír meghívót a hölgynek,felesége nevében.

Mrs.Elyenne elmegy a bálba,s hogy provokálja a társaság tagjait,utolsónak érkezik. A társaság idegennek érzi őt,lenézik,ugyanakkor óvakodnak tőle,aztán kiderül,hogy többen is jártak már a hölgynél,persze csak beszélgetni,ismerkedni...Lord Darlington tudomást szerez Lord Windermere állítólagos viselt dolgairól,s arra kéri Lady Windermere-t,váljon el férjétől,s menjen őhozzá. A fiatalasszony azonban szereti férjét,rendbe akarja hozni kapcsolatukat,s el akarja távolítani Mrs.Elyenne-t a házukból. Ám,úgy tűnik,Lord Windermere reménytelenül rabja lett Mrs.Elyenne bájainak. Az ifjú ara ekkor döntő lépésre szánja el magát....

Oscar Wilde darabja igazi polgári,társasági színmű-ugyanakkor kritikát is ad a 19.századi angol viktoriánus mindennapokról. Felrója az előkelők képmutatását,sznobizmusát,ugyanakkor maga is egy kicsit sznob,hiszen éppen azt a közönséget igyekszik kiszolgálni,amelyiket bírálja. Berwick hercegné alakja és szerepe egyértelműen negatív,így ítélte meg a kortárs publikum is. Mikor kiderül,hogy a hercegné egy faragatlan,de dúsgazdag ausztrál kereskedőhöz akarja adni a lányát,a közönség felmordult. Ó,régi szép idők...

Hogy milyen ez a színmű könyvben olvasva-Szerintem tökéketes. Wilde dialógusai eléggé elevenek,nincs hiányérzetünk amiatt,hogy nem London valamelyik színházában ülünk. Remek darab,remélem,egyszer műsorára tűzi valamelyik magyar színház is. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása