Könyvekről mindenkinek

 Szemes Zsuzsa könyvét úgy vettem kézbe, hogy semmit nem tudtam az íróról. Még soha nem olvastam tőle semmit. Pedig illett volna. A Kanca Hotel című könyv ugyanis a modern magyar humor egyik legnagyobb teljesítménye. Ha tartalmát és stílusát rokonítani kellene, talán Rideg Sándorhoz vagy Tersánszky Józsi Jenőhöz lehetne mérni. Az olvasásélmény átalakul tömény röhögéssé. Négy történet, elbeszélések, ebből három ugyanabból a közegből. A könyvet nem lehet letenni, csak arra az időre, amíg összeszeded magad, hogy folytasd az olvasást! Humor, szatíra ez a javából, a legmagasabb szinten! A Magzatvíz című történetben egy házaspár, Ménesiék, a vásárba mennek, eladni. Sok zsák vetőmag, és egyéb a szekerén. Csakhogy Ménesiné terhes, és pont az út közepén folyik el a magzatvíz ( az is közrejátszhatott ,hogy rettenetesen zötyög a szekér). Ménesi úr csak a száját tátja, és arra összpontosít, hogy rábeszélje feleségét:halassza el a szülést. Nem lehet, mondja az asszony, nem egy üveg befőtt ez, hogy

 Borbély Szilárd posztumusz verseskötete az antik mítoszok világát, nyelvi és kulturális keretébe ágyaz egy sajátos, csak a Kárpát-medence keleti felére jellemző népi-népies tematikát. Az antik világ és a 20.század világa békés-békétlen együttélésben találkozik. Nekünk, 21.századi Olvasóknak pedig mindegy, milyen messze megyünk vissza az időben,a mi kultúránk annyira speciális, hogy semmilyen régebbi kultúra alulnézeti megjelenítését (az "egyszerű ember", ugyebár...) nem tudja automatikusan magába fogadni. Meg kell értenünk az antikot, s meg kell értenünk a 20.század második felének kolhozosított falusi társadalmát.  A Bukolikatájban. Idyllek cím ironikus. A Szerző azt jelzi vele: íme, itt az a táj, ahol a történelem vigaszosabb időszakaiban pásztorkölteményeket írtak a költők, ma pedig már költők sincsenek, csak téeszelnökök meg agronómusok, akik még a keserves, véres-verejtékes munkáért sem hajlandók fizetni. Ez egy elszürkült, minden idealisztikus vonásától megfosztott par